Azt tanítják nekünk, hogy a nővér az orvos társa a gyógyításban. Egymás munkáját segítik. Kivéve ha nem egyeznek. Nálunk például volt egy nővér Zs., akit kitettek a súlyos elmebetegek szocijába, mert akadályozta a többi nővér munkáját. Mindig mindenbe beleszólt, mindenkit piszkált és goromba volt úgy a betegekkel, mint a társaival. Én vittem már beteget olyan orvoshoz, aki nem látta el a beteget, azzal az indokkal, hogy ő most megy a műtőbe és láttam ám, hogy megáll a büfénél és ott szóba elegyedik egy másik orvossal. Olyan orvossal is volt dolgom, aki gorombán rám förmedt, hogy minek viszek annyi balesetest oda. Meg láttam olyan nővért klinikában, aki nem írta rá a kórlapra a gyógyszerérzékenységet, mire az orvos nem tudhatta, ezért majdnem baj lett. És amikor két orvos egymás torkának esett majdnem a kórházi folyosón. Ezért írtam előzőekben, hogy hiába magyarázzák nekünk, hogy az orvos és a nővér egyenrangúak és egyik sem főnöke a másiknak, mert vannak goromba személyek mindkét részről. Én nem mondtam egy szóval sem, hogy az orvos a rossz, a nővér meg nem. Mindkettőnél vannak jók és rosszak. Ha valamelyik rossz, akkor ott nem lesz együttműködés. Ha meg mindkettő rossz, az a katasztrófa.
Egyébként Kobak nem tartja magát jó nővérnek, mert ő nem foglalkozik azzal, hogy a másik hogyan csinálja. Neki van egy saját értékrendje és munkamenete, ami nem fog megváltozni. Hiába nyaggatják, hogy de most azonnal húzza át az ágyat, mert ha van egy vérnyomásmérés, akkor tutira az lesz az első és nem az ágy.
2 az 1-ben :)
5 hete
5 megjegyzés:
Az orvosok és a nővérek közötti konfliktusok megoldásának legjobb módszere, hogy ha van egy nővéreket oktató tanár, aki együttműködésre biztat, és a tanítványai önbizalmát igyekszik növelni, akkor a t. tanítványok testületileg összezárnak és beállnak az önsajnálat és csakazértse nagy lobogója alá... gratulálok.
Nyilván nem szent egyik fél sem. Nekem orvostanhallgatóként az a tapasztalatom, hogy majdnem minden nővérnek be kell nyalni ahhoz, hogy emberszámba vegyenek, mert már alapból előítéletekkel állnak hozzám, még az egyébként kedvesek is.
Én még életemben bunkó nem voltam nővérrel, ők viszont akkor és úgy szólnak be nekem, amikor akarnak, mert tudják, hogy ki vagyok nekik szolgáltatva.
Vannak ellenpéldák is, tőlük legalább annyit tanultam, mint az egész egyetemen együttvéve.
Én nem vagyok az előítéletes bunkó nővér aki beszól az orvosnak. Csak nem gondolom, hogy mindegyik orvos társam lenne a gyógyításban. Van olyan, aki nem segít, nem jön oda, nem ér rá, stb. De itt mindenki azt gondol rólam, amit akar.
Na, ez az igazi konfliktus... Amirrőé egy átlag ember mit sem sejt... :)
Én nem védem a nővéreket és az orvosokat sem bántom, de ami igaz az igaz. Az orvosi műhibákért például nem a műtős nővér a hibás.
De a partnerség nem azt jelenti, hogy az ő hibáiért is Te felelsz (mondjuk ő felel valamilyen szinten a nővérek hibáiért), hanem azt, hogy a betegellátás egymást kiegészítő területein dolgoztok, és a beteg gyógyulása érdekében szövetkeztek, mindketten azt adva bele, amitek van.
A nővérek dolga az, ami, az orvosoké is az, ami. Mindkettőjüket a saját munkájára képezték. Neked nem a feladatot diagnosztizálni, nekem pedig nem a feladatom ágyazni, vagy tisztába tenni a beteget. Ez így szarul hangzik, de alapvetően ez az igazság.
Ideális esetben mindketten picit túllépjük a saját kötelező hatáskörünket, hogy a másiknak segítsünk, és egyikünk sem tart attól, hogy ha egyszer a kisujját nyújtja, akkor leharapják a kezét.
Pl. ha egy izmos férfi orvos hagyja, hogy a két pici nővér emelgessen egy magatehetetlen beteget, az szakmailag nem mulasztás, ellenben emberileg szerintem tahóság. Jó orvos nem is viselkedik így.
És jó nővér sem áll úgy hozzá, hogy oké, kiosztottam a gyógyszereket, tisztába tettem, adminisztráltam stb., most már leszarom, hanem figyel a betegre, és ha valami nem tetszik neki, szól az orvosnak.
Nagy esetszámú tudományos kutatások igazolták, hogy kórházban a keringés-leállást előrejelző paraméterek közül (beleértve mindenféle laborvizsgálatot, fizikális leletet is), az egyik legmegbízhatóbb jel az volt, ha a nővér szólt, hogy valami nem tetszik neki azzal a beteggel.
Egy tapasztalt, lelkiismeretes nővér aranyat ér, a gyógyulás sikere nem egyszer inkább a nővéri mint az orvosi munkán múlik: pl. megfelelő mozgatás. Jó ápolással csodát lehet tenni, és hanyag ápolás megölheti az orvosi értelemben tökéletesen ellátott beteget is. És viszont.
100%-ban egyetértek azzal, hogy az orvos-nővér viszony egymást kiegészítő partneri viszony kell legyen, ha megy. Ha nem megy, akkor sajnos marad a küszködés mindkét részről.
Megjegyzés küldése