Авантюры в санитарии

A mai napon a harmadik emeleten totális volt a káosz. Ugyanis kitaláltuk, hogy nem ártana teljes ágyhúzás az egész emeleten mindhárom folyosón, a lakó- és a betegszobákban is. Mire a fentjáróknál gyorsan ágyhúzták az ágyat maguk a lakók vagy valamelyik nővér. A betegszobákban az összes fekvőket lefürdettük a "jakuzziban" és mire onnan visszakerültek, már tökéletesen steril ágyba fekhettek. Valahol csak addig tartott. Visszahozták a fürdésből és máris a frissen húzott ágyneműbe borította ivóedénye tartalmát. Köszi szépen. Ennyit a steril ágyról. 
Tuti a mosoda. Ugyanaz a cég mossa a mi intézményünk cuccait, ami a klinikákét. Néha előfordul, hogy a fehér ágyneműket összemossák a minden mással. Nekem a vasalási technológia a legelképesztőbb. Van egy marha nagy vasalógép, amibe betolja a csíkos pizsamát, a henger bedarálja és kijön a másik oldalon jól átsütve, gomb nélkül. Ugyanez működik a melósruhákkal is, ezért aztán van egy tuti felsőm, fehér, tiszta és rajta a félbevágott hajszálvékony gombszerű valamik összeolvadva a textiliával. Ilyenkor hazaviszem a nővérruhát és kéthetente új gombokat varrok rá, hátha kibirja 1 hónapig. Vagy nem. És ki tudja mivel mosnak ebben a mosodában, mert csomó ember allergiát kapott már a saját munkaruhájától. Ők azok akik kénytelenek otthon mosni a nadrágjaikat és köpenyeiket, amiért kapnak is letolást, hogy mért nem az intézet mosodájával mosatják és mit képzelnek, hogy hazaviszik a cuccot. Én már egy csomószor hazavittem a melós cuccomat és még sohasem vették észre, mert egy másikat leadtam az intézetibe, amit később szintén hazavittem gombpótlásra és ismételt mosásra, allergiát megelőzendő.

Még mindig fáj a fogam helye, elfogyott a K. által felirt fájdalomcsillapítóm, ezért aztán más, vénynélküli gyógyszerekkel próbálom csillapítani. Jól meg vagyok áldva ezzel a nyomorult fogmederrel. Kellett nekem kiszednem a mozgó fogat. Akkor meg az gyulladt volna be. Tehát akkor is ugyanott lennék ahol a part szakad.
A hétvégén ismét sokat melóztam. Ezúttal az elsőn, A.-val, akivel jó együtt dolgozni, nagyjából egy ritmusban melózunk, nem húzza az időt, nem szarozik sokat és vele a legjobb módszer a munkamegosztás. Ő ossza a gyógyszert, én meg osszam ki a reggelit például. Közben megnéztem a jövő heti délutánt, hogy kikkel leszek egy műszakban. Nos kedvenc kötözködő kolléganő, aki mindig a magas c-ről kezdi, ok nélkül is a többiek torkának esik, 3 napig velem lesz délutánban, de bízzunk benne, hogy leteszik az egyre vagy a kettőre, ahol magára marad a világban és a harmadik emeleten abban a 3 napban G-vel és még valakivel tuti lesz minden. A. vagy K. Bármelyik megfelel. A. jobb lenne, mert K. egy kicsit lassú, de mindketten normálisak és nem szólnak be.

A szociális otthonok lakói között mindenféle fajta személyiségek és betegségek előfordulnak. Az ember megértő és türelmes, de van amikor jobb ha nem veszek tudomást az illetőről, mert tutira bekattannék. 
   1. Demencia: a daemens beteg olyasmiket csinál, ami egy átlagos normális ember számára elítélendő. Például pakol, rakosgatja a cuccokat amik a keze ügyébe kerülnek, marhaságokat és totál összefüggéstelen dolgokat hajtogat a végtelenségig, belemarkol a kajákba, nem hagyhatunk elöl semmit, mert a sampont felhajtaná, a krémeket és gyógyszereket felhappolná, szétszedi az ágyat és a ruháját, megtépi a saját haját, naphosszat mászkál a folyosókon és a szobákban mint akit felhúztak és nem talál vissza a szobájába. Ez a vég. Az értelmi hanyatlás. Csak ezt a kort ne éljem meg.
    2. Hiszti: ilyenkor a beteg értelmi képessége okés. Mentálisan tökéletesen ép. Ezek a betegek valószínűleg nagyon unatkoznak vagy szándékuk, hogy az őrületbe kergessék általában kevés sikerrel. Naponta sokszor megméreti a vérnyomását és mindig ugyanannyi az érték, mégis újra és újra előjön a hülyeséggel. Más hülyeségek, hogy fáj ez, fáj az, kéri a gyógyszert, megkapja, 2 órával később ismét fáj ez, fáj az, nos ilyenkor természetesen nem fáj semmi. A leggázabb eset amikor egyfolytában "Nővérke, nővérke!", nővérke odamegy, "takarjon be, ezt csináljon, azt csináljon...", nővérke megcsinálja, kimegy, ki sem ér és már megint "Nővérke!", ilyenkor a válasz: "Nővérke elfogyott!" és hadd mondogassa, ne ugráltassa a nővért, meg főleg ne szórakozzon vele.
   3. Gyűjtögetők: éjjeliszekrény fiókjaiba rejtik el az ebédet, a kenyereket, a zsemléket, a felvágottakat, kanalakat, fogkrémeket, és sorolhatnám az idők végezetéig, hogy mi mindent. 2 nővér hetente végigjárja az összes szobákat a házban és átnézi az éjjeliszekrényeket, hűtőszekrényeket, beépített szekrényeket és összeszedi ezeket a rég elfelejtett, fiók mélyén lapuló romlott kajákat és összegyűjtögetett tárgyakat. 
Ez a három féle baj fordul elő a leggyakrabban, a többi elenyésző. Ezen a hétvégén sem volt hiány az ilyenfajta történetekből.

Ma végre megkaptuk az áprilisi beosztásunkat. Általában 20-a körül szokott elkészülni a következő havi. Most egy kicsit megkésve, de annál nagyobb szeretettel. Az enyém elég oké. 5 délután egyhuzamban a hónap közepén, húsvétkor délelőtt, 2 szabad hétvége, hétközi pihenők alig, de semmi gond, 5 nap meló - 2 szabad, össze-vissza. Éjszaka nincs, de szerintem májusban lesz és bízzunk benne, hogy a társam olyasvalaki lesz, akivel szeretek együtt dolgozni, mert ha a másik nem együttműködő, akkor nyűg az egész éjszaka, ugyanis éjszaka az egész házban 3 ember alkotja a személyzetet: 2 nővér meg a portás. Az 5 nap délutánom a harmadik emeleten lesz, holnap megnézem a beosztást alaposabban, hogy kivel leszek én a harmadikon.

Alaposan begyulladt a helye. Fogmedergyuszi. Felhívtam K.-t, kedvenc fogorvosnő ismerősömet, hogy hiába a fájdalomcsillapító, hiába a Betadine, mégis fáj. 
B.K-nál csináltattam egy röntgenképet a beteg fogmederről, utána átmentem K.-hoz. K-nál előttem volt bent egy pasi, nyilván tömtek neki vagy 3-at 4-et, mert ment a fúró rendületlenül. 
Bent K. megnézte a röntgent, utána be a székbe. "De hogy jött ki? Mitől mozgott?" "Januárban kezdte, de nem zavart és nem is érdekelt, ezért nem jöttem hamarabb. Most meg tegnapelőtt már túlságosan mozgott, közelről tanulmányoztam és addig mozgattam, hogy kijött." "Kijött egyben látszik. Egy kicsit begyulladt. Most kitakarítom a medrét és írok fájdalomcsillapítót." Azzal fogóval kipucerálta, ismét nem kértem érzéstelenítő injekciót, úgyis csak lezsibbaszt. Felírt egy por formájú gyógyszert, fájdalmat enyhítendő, vízben kell feloldani. Hanem K. nem bírta ki. Hatalmába kerítette a kíváncsiság, hogy mi lehet az oka, hogy mozgott az a fog, mitől a fenétől mozgott, hogyan lazulhatott ki. Erre úgy gondolta felhívja a barátnőjét M.-t, aki a Szájseben asszisztál, hogy kerítsék elő a röntgen felvételt, amit a fogműtét előtt csináltattam, hátha azzal hozható összefüggésbe a tegnapelőtti jobb felső 5-ös szám hirtelen halála. Én a magam részéről a Szájsebet és a múltbéli fogeltávolító operációt, á'la Dr Cs. Zs, kihagynám az ügyből. Ő nem hibázott, az 100%. Én nagyon hálás vagyok a doktor úrnak, hogy nem küldött a halálba, nem bénította le a rágófolyamatokat, és megszabadított attól a 4 kis vackerájtól, amik megkeserítették a cavum oris életét.

Amióta tegnap mennie kellett, picit begyulladt a helye. Betadine-nal kifertőtlenítettem, nehogy még jobban belobbanjon. Tudom, nem kellett volna kiszednem, de zavart, hogy mozgott. Természetesen tisztán tartom azóta is az egészet. Gáz, ha valakinek nem tiszta a szája. Egy csomó baktérium és mindenféle nyavalya befészkeli magát, befertőzi a környezetet okozva gyulladást vagy szuvasodást vagy bármit. Naponta sokszor mosom. A fürdőszoba szekrényben mindenféle fajta fogkrémek roskadásig, soha nem lehet elég. Nem tudom eldönteni melyik a legjobb, ezért aztán ha kifogy a tubus, jöhet egy másik fajta, az is kifogy, újabb fajta. Egy tubus kb 1 hét. Csak. Nos igen, aki naponta kb ötször mossa a fogát, az már pszichiátert igényel sokak szerint, de engem nem érdekel.
A szociális otthon fogmosás szempontjából a béka feneke. Ugyanis ha 153 emberből 3 mossa a fogát, az nagy teljesítmény. Komolyan. Kapnak fogkrémet havonta a gazdasági nővértől mindannyian (már akiknek van foguk vagy műfogsoruk). Aki fekvő beteg és béna a keze vagy valami, annak kérésre bármelyik nővér a segítségére van a fogmosásnál. Amióta én itt dolgozom, soha egyetlen egyszer sem kérte fekvő, hogy mossam ki a fogát. Hatásos lenne, ha például kér egy pohár vizet a nővértől protkója számára és szépen kiázik belőle a sok gané. Ezek a nénik tojnak az egészbe. Nem érdekli őket, hogy a szájuk oroszlánszagot áraszt és hányingert kap aki a közelben tartózkodik. 3 néniről biztosan állítom, hogy tisztán tartja. Nekik van pár saját foguk, nem viselnek műfogsort, és ami kevés van, az rágni valamennyire alkalmas,  vagy összevágja apróra a husit vagy átkéri magát folypép étrendre. De tiszta a szája és ez a lényeg. Vannak akiknek szóltam párszor, hogy ha szeretné, segítek a fogmosásban, de durván rámrivallt, hogy megy a főnővérhez, mégis mit képzelek, ő már öreg, nem mos fogat, a fogkrém tönkreteszi a protézist. Ja, higgyem is el.

Már régóta mozgott, de nem vettem róla tudomást. Végül ma délben, ebéd után, valami nem stimmelt. A fürdőszobai tükörben közelről tanulmányoztam a problémás fogat, aztán úgy gondoltam nincs maradása. Alaposan kezet mostam, fogtam, mozgattam erővel, és megadta magát. Tömött volt, színe szürkés. Beteg fog, nem volt benne élet egy szemernyi sem.Vérezni is alig vérzett. Még fáj egy kicsit, de majd meggyógyul a helye. Elhalt a fog. De mitől? Fogalmam sincs. Jobb felső 5-ös a kukában, helyén a lyuk meg kivülről nem látszik. 

A hétvégén ismét ment a meló ezerrel. Alig volt nyugtunk. Szombaton a kettőn voltam egy kolléganővel. Egész nap vérnyomásokat mértem 5 betegnek. Reggel magas, reggeli gyógyszere után ismét magas, kapott vérnyomáscsökkentőt, kontroll magas, másféle vérnyomáscsökkentő, kontroll mérés délutánban. 1. beteg: nem egyezik a szobatársával; 2. beteg: idegeli magát marhaságokon; 3. beteg: bent volt pénteken a lánya és nyilván valamit mondott neki vagy tett, ami miatt a néni ideges; 4. beteg: alapvetően magas a vérnyomása, valószínűleg nem veszi be a gyógyszereit, hanem gyűjtögeti valahol vagy gyógyszerein van mit módosítani, utóbbi valószínűbb, mert a néni elméje tiszta és nem gyűjtögető típus; 5. beteg: szintén nem egyezik a szobatársával és minden marhaság idegesíti. Tervbe van véve a költöztetés a házban, mert több helyen nem egyeznek a szobatársak. Vasárnap alább maradtak a vérnyomásos problémák a másodikon, helyét átvette a hasmenés. Nos igen: aki zabál mint a ló, az ne csodálkozzon. Látogatók jöttek, hoztak mindenféle hazait és a kedves lakók féltve azt oktalanul, az összeset betolták az arcukba. Eredmény: rohamléptek az illemhely felé, de hiába, mert a hasmars győzött, fenyegetett, uralkodott és nem kegyelmezett. Teljes ágyhúzás, hasfogó, diéta, otthonról kapott kaják elzárva névvel ellátva az ebédlő hűtőjében.

A tegnapi nappal végleg megtelt a puttony. Délelőttös voltam a harmadikon a súlyosaknál. Néni hetek óta alig etethető, alig itatható, nyeglik mindenfelé, nem tud ülve maradni, üveges tekintete bágyadtan mered a plafonra. Szóltam már korábban a főnökségnek (főnővérnek elsősorban), hogy nagyon romlik a néni állapota, hivjanak mentőt, vitessék kórházba, nem lesz ez igy jó. Minden szó hiábavaló volt, mert süket fülekre talált: "Tömje meg a beteget! Támassza ki párnával a hátát ha nem marad ülve. Ön egy ápoló, nem?" No igen, de nem vagyok Isten. Rafinált ötleteimet bevetve sikerült egy kis életet lehelni szegény nénibe: kértem a konyháról egy kis teát, fecsivel itattam meg, lenyelte. Vérnyomást mértem, alacsony, pulzus alig tapintható, alig ver, vércukor normális, testhő normális. Ismét szoltam, hogy a néni gyenge. Ebédnél már fecsivel sem ment az itatása, nem tudott nyelni, kifolyt a szájából, könnyezett a szeme. Újra vérnyomás meg minden más. Ezúttal a vérnyomás 180/90, pulzus 60, vércukor 2,3, testhő 37,6 és a néni fulladt, alig kapott levegőt. Mint az őrült le a főnővérhez, hívta a mentőt, rohantunk fel a harmadikra, mentő megérkezett és mire a szobába értek a hordággyal.... Azzal kimentem egy helyre, leereszkedtem a csap mellé és folytak a könnyeim. Egész nap tudtam, hogy gáz van és a házban nincs oxigénmaszk, sem infúzió, sem defibrillátor, sem semmi ilyesmi, mert ez egy szociális otthon, nem kórház. A feljebbvalóim nem figyeltek rám, önkényesen nem hivhatok mentőt, csak éjszakai műszakban amikor 3 emberből áll a személyzet (2 nővér és a portás).

Tegnap hozzátartozók jöttek látogatni. Másik néni, aki demens és Alzheimer-kóros, nem kell fel az ágyból, csak ha nem látjuk, üvölt mint akit nyúznak, teljes ellátást igényel. Tegnap bent volt a fia délben. Bevittük neki az ebédet, magukra hagytuk őket, ugyanis ha látogató van, akkor nővér vagy takarító nem tartózkodhat a szobában. 13.10: igazgató és a főnővér előbbi úriember társaságában dühöng a hármas folyosón: "Cs. néni nincs felöltöztetve, nincs kiültetve, nincs megetetve, nem sétál a folyosón, haja nincs megfésülve. Mégis mit képzelnek maguk?" mindezt az arrafelé tartózkodó nővéreknek címezve. Íme az igazság: ezt a nénit minden reggel fürdetjük, ágyát teljesen áthúzzuk, az ágyszivacsot is lecseréljük, nincs saját ruhája tehát intézeti hálóinget adunk rá, naponta kb. ötször pelenkázzuk (ugyanis szétszedi a pelenkáját és az egész ágy meg maga a néni is csupa.....), nem áll meg a lábán, tehát nem sétál a folyosón. Etetni azért nem etettük meg, mert épp ott volt a fia vele, tehát nem mehetünk be olyankor a szobába, logikusnak tűnt hogy a fia megeteti.
Én soha nem lennék képes otthonba tenni az anyámat és tojni rá. A nagymamámnak combnyaktörése volt, műtétje után hazaadták és én nem dolgoztam. Odaköltöztem hozzá, főztem rá, mostam rá, szobawc-t szereztem neki amit egyedül tudott használni, megtanult járókerettel járni és tiszta volt. Utána mellrákja lett, ismét kórházba került, de nem volt műtét, mert addigra váratlanul véget ért számára az élet. Apukám műszívbillentyűt kapott volna, de Dr P.Gy. a műtét hetében elment síelni Ausztriába és apumat hazaadták. Apum attól kezdve feladta az egészet. Emlegette, hogy jobb lenne már neki, ha nem szenvedne. 2008. március 19-én reggel kérte, hogy vigyük be a Kardiológiára. Bevittük és aznap este 20.35-kor örökre elaludt.
Ma 2 éve történt, hogy elveszítettem őt. Kedves volt és vidám. Mindenki szerette őt, mert ő is mindenkit szeretett. Utálta a bunkó doktorokat, köztük P.Gy-t a síelőst és azt kívánta, bár kitörné a nyakát az Alpokban. Nos, Dr P.Gy. a lábát törte ki és soha nem tudta meg, hogy egy betege átka volt. Apum rendes ember volt és elővigyázatos: nem dohányzott, nem ivott mint a kefekötő, nem balhézott és nem veszekedett senkivel. Szerette a zenét, a filmeket, a meséket, a családját, a barátait, az állatait.... és engem. Ő csinálta meg nálam (a nagymamámtól örökölt kisházban) a fürdőszobát. Amikor a kádban ülök, mindig eszembe jut, mi mindent tett értem az apám. És egy életre hálás vagyok neki. Mindenért.

Ezzel elérkeztem a mai napig.

Az utóbbi időben rengeteg a konfliktus a házban az egyik kolléganőtől, ugyanis ha bárki szólni mer hozzá vagy segítséget mer kérni, ő kiforgatja a szavakat, mindenkit meghazudtol és ha az illető védeni próbálja a maga igazát, ő rögtön a torkának esik. Ha ő jelen van és nem gazdaságis, nem betegkísérő és nem az alsó két szint valamelyikén ügyeletes délutánban, akkor mindenkire lesújt. Olyankor a fél műszak a plafonon, az egész ház a feje tetején, a hangulat garantált. Menekülési útvonal, ha befigyel egy betegszállítás és én vagyok a szerencsés kísérő nővér, vagy ő az akit kiválasztanak erre a feladatra. Ha véget akarok vetni ezeknek a "ki ha én nem" játszmáknak, akkor legjobb lesz, ha nem veszek tudomást Őtuskóságáról és attól kezdve azt gondol magában, amit csak akar. Ki nem szarja már le!