Авантюры в санитарии

Zs-t kb. 2 hónapja áthelyezték a szuperdaemens házba és akkor azt hittem, minden konfliktustól mentessé vált a körzet. Igen ám, csakhogy a maradék közt is ugat a kutya. Több ilyen ugatós kutya is van, aki mellesleg elsőre jó fej, és amikor nem várod, hátulról támad. Mindenkiben az ellenséget kell látni, nincs barátság, nincs kompromisszum. Intelligencia keveset se ér, mert egy sima szakmunkás szociális ápoló érettségi nélkül simán lenyom egy egyetemet járt nagytudású valakit. Mert úgy beszél, mint kocsis a lovával, a betegeket lebarmolja, a társaival hol nagyon kedves, hol nagyon goromba, de inkább az utóbbi. Ha tehetném, nekifutásból rúgnám fel őket a Holdra. Mindig mondják az ismerőseim és barátaim, hogy jobb munkahelyet érdemelnék, de hiába, ha egyszer nincs meló sehol. Annak örülök, hogy legalább van melóm.

Tegnap ismét tökéletes volt az étlap, ahogy ma reggel a mellékelt ábrák mutatták. A papír szerint reggeli vajas-lekváros kenyér tejjel, ebéd paradicsomos káposzta oldalassal (folypépnek ugyanez ledarálva) b-menünek ebéd paprikás krumpli kolbásszal, vacsora tejbegríz. Ma reggel ment a fürdetés ezerrel.
A hosszú hétvége alatt 2 haláleset történt a házban, leltárjuk felvéve, ágyuk áthúzva. Mindketten 70 körüliek, és hosszú szenvedés, súlyos betegség után álmukban érte őket utol a sorsuk. Mégsem tudom megérteni, mért kell egy embernek ennyit szenvedni. Főleg olyanoknak, akit semmi rosszat nem csináltak.

Tilia a hétvégét otthon töltötte. Kipihente magát, dvd-zett, gyommentesítette a kertjét, lenyírta a gyepet, kitakarított és utána ismét kipihente magát.

Tegnap ebédosztásnál egyedül voltam az elsőn. Könyékig túrtam a tésztában, amikor előkerült T.M a főnővér helyettese, hogy hagyjam a kaját, a Baleseti Sebészetre kísérek Cz.B-nét, mert elvágódott a folyosón járókerettel együtt. Jött egy kolléganő, leváltott és az intézeti kocsi indult velem és Cz. nénivel az 1-es rendelőbe. Útközben a néni egyfolytában jajgatott, hogy mi lesz vele, nem nyugodott meg, hiába beszéltem. Kartonozónál becsekkoltam és szóltam, hogy sürgős, mert nagyon rosszul van a beteg. Azonnal fogadtak, Dr Sz.J. trauma szakorvos nagyon kellemes modorú, rendes pasi, sajnálta szegény nénit, de megmondtam, hogy ő mindig ilyen, mindig mindenért jajgat, parancsol, mindent azonnal. Röntgenbe küldött, vissza hozzá, gipszelő, ismét röntgen gipszben, végül írt egy ambuláns lapot és sumesz vissza az otthonba. Miután a néni karját begipszelték, még jobban hisztizett. Közben eltelt egy csomó idő, negyed egykor történt a baleset és háromnegyed három volt, amikor az intézeti autó visszaérve megállt a szoci ház előtt. Sz.J. doktor úr mindig valahol ott volt a környékben és mindig szólt hozzám valami aggodalmasat, pedig abból amiket mondott az derült ki, hogy egy helyen tört el az ulna kb a felénél. Egyébként a néninek csontritkulása van, nem szabadna mászkálnia, tehát a baleset várható volt. Sz.J. egy kicsit hasonlít Cs.Zs-re mint orvos, mert ugyanolyan aggódós és ugyanolyan figyelmes. Azonban Cs.Zs szájsebész mégis százszor tutibb mint a másik.

Az első emeleten kezdődött. Megtudtuk, hogy tegnap délután akut agyvérzéses görnyedt betegünk bizonyos kórházban exitált a Belgyógyászaton az ötödik emeleten.
Ma ismét az elsőn voltam, de fél 9-kor betegkíséretbe vittek 2 daemens nénivel a Memória Ambulanciára. A vizsgálat 2 részből állt: 1. általános kérdések: Mi a neve? Milyen nap van? Melyik városban vagyunk? stb. 2. volt az orvosi szobában egy óra a falon, azt kellett felvázolni: rajzoljon le egy órát. Mindkét beteg, mindkét teszten rendkívül kevés pontszámot ért el. Eddig is tudtunk, hogy súlyos daemenciában szenvednek és egyikük skizofrén, tehát a vizsgálat felesleges volt. Visszaérve velük az otthonba, ismét betegkíséret sürgősséggel erősen köhögő beteggel a Tüdőgondozóba. 2 hete a szoci otthon háziorvosa felírt neki tablettát, amit már régóta szedett a néni, de a hozzátartozó még nem váltotta ki a 2 hét alatt. Allergiája van, arra van a gyógyszer. Illetve lenne, ha kiváltanák. Most a háziorvos azért utalta be, hogy vizsgálják ki a köhögés okát. Naná, hogy a vizsgálat szerint is azért köhög, mert nem szedi a gyógyszert, ugyanis nincs kiváltva. Logikus. Mire a Tüdőgondozó javasolja említett gyógyszer szedését. Ehhez nem kell doktori.
Visszavitt az otthonba a betegszállító autó és kiderült, hogy a távollétemben a néni akit naponta kötöztünk és mégis átvérzett, 9.05-kor örökre elaludt és a halottszállító el is szállította, ágya áthúzva, leltárja felvéve. Jobb ez így, nem szenved tovább, de azért sajnálom szegényt. 

Hülyére melózom magam. De tényleg. Egyfolytában délelőtt egész hónapban. Délután hazaérek, bezuhanok az ágyba, este tv-zek 1 órát és ismét alvás, reggel aztán kezdődik elölről. Mindig csak egy pihenőnapom van, vagy a hétvége. Röntgenre szeretnék beutalót kérni, de a háziorvoshoz előző nap be kell jelentkezni. Ha ma bejelentkezek, holnap kellene mennem, de nem biztos hogy sikerül, mert először vizsgál, utána utal vagy nem utal, vagy "minek az magának?" Vannak orvos ismerőseim, de háziorvos vagy radiológus nincs köztük. Ha nem melóznék annyit, vagy legalább 2 pihenőt adna a hét közepére, lenne időm bármit is elintézni. Másik baj, kedvenc kolléganőnk, D., aki mindig tesz róla, hogy a harmadik emelet nővérei a belüket is kidolgozzák, ugyanis az égvilágon semmit nem csinál jól és a többire hagyja a nehezét. Egyébként meg ugyanannyi fizetést felvesz, mint a többi. A nagy semmiért megkapja azt a pénzt, amit a rogyásig dolgozók. Amikor ő bent van, akkor a harmadik emelet a kényszermunkatábor és az idegösszeomlás széle.

A betegnek és a hozzátartozójának mindig igaza van és természetesen a nővérek a hibásak. Főleg a következő esetekben:
  - a betegnek nincs foga, ezért folypép étrenden van
  - nem elég forró a leves
  - forró a leves
  - a beteg bezabált és hasmenése van
  - a beteg "behugyozott" (mondta ma egy hozzátartozó)
  - a beteg nem tartja be a diétát
  - a betegnek megtiltották a dohányzást a 4. agyvérzése után és a nővér nem viszi le a dohányzóba
  - és a legtutibb: a beteg 97 éves korában végelgyengülésben természetes halállal elhunyt
Ilyenkor a hozzátartozó üvölt mint akit nyúznak, főnökség kivizsgálja az ügyet és a nővérek felelősségét, stb., ahelyett hogy a kedves látogatót kivezetnék az épületből
 

Ma nem történt velem annyi baj, mint tegnap, de azért egy kicsit mégis. Ismét esett az eső, de ezúttal szél nélkül. Ezúttal szuperstabil ernyővel mentem, ami előbb hasonlít napernyőre és sétapálca gyanánt is funkcionálhat. Első emelet, korábban már emlegetett sok-sok vérző sebes nénit visszahozták a kórházból. Állapota több mint elkeserítő. Decu decu hátán, érintés csak kesztyűvel, hiába minden kötözés, kezelés vagy bármi, vérzik az egész teste apró érintés hatására, oedemas lila hólyagok testszerte, folyik az összes szöveteiből a nyirok vagy valami és iszonyatos a szaga, amint bekötözök egy sebet, rögtön átnedvesedik. Szörnyű látványt nyújt, sajnáljuk is nagyon és nem értjük, hogyan lehet ilyen állapotba hozni valakit, milyen orvosok és nővérek vannak abban a kórházban. Mivé lesz az egészségügy és az orvostudomány, ha egy embernek így kell szenvedni? Milyen élet ez a nyűglődés az ágyban? Amikor őt kezeljük (hiába, mert nincs értelme, úgyis átnedvesedik rögtön vagy átvérzik), beöltözünk - köpeny, orr-száj maszk, gumikesztyű, sapka - visszük az egész kezelőkosarat, benne ezer meg ezer kötszer-vegyszer-ragasztó-fecsi-stb, többszöri kézmosás (bemosakodás), a kezelés végén ismét többszöri alapos kézmosás (kimosakodás) és tiszta ruha.

Ma igencsak rám járt a rúd. Melóban rohanás, szar ebéd, ügyelet 10 percenként esésekhez, ájulásokhoz és még sok minden máshoz. Hazafelé szélvihar és eső, cipőm beázott, esernyőm tönkrement mire hazaértem, dobhatom ki, nadrágomból csavarni lehet a vizet az esőtől, mosnivalóm 2 tele gépnyi, de nincs fehérítőm, konyhában kiégett az izzó és nincs másik.... Asszem ma már nem csinálok semmit. Holnapra összeszedem magam, vásárolnom kell és esőkabátot viszek.

Bácsi szakrális tájékán tenyérnyi decubitus, ami naponta többször bevérzik, tehát naponta többször kezeljük és átkötjük. Viszket az egész teste, kaparja ahol éri, a háta-lába-karja csupa-csupa karmolásnyom és azok is rendszerint véreznek. Szóltunk párszor feletteseinknek, de a válasz mindig ugyanaz: "Figyeljétek!" Oké, figyeljük, de attól nem lesz jobb. Nem engedik elvitetni a fertőző osztályra, vagy sebészetre vagy bárhova.
Kontrollra vittem egy nénit, aki kéthetente összeütközésbe keveredik hol az éjjeliszekrényével, hol az ajtóval, hol saját magával és a baleseti sebészeten köt ki.
Ebéd után érkezett egy fiatal tisztelendő úr egy régóta súlyos beteg fekvő alig ébreszthető démens nénihez feladni neki az utolsó kenetet püspökileg megszentelt olajjal, hogy bekeni a beteg érzékszerveit vele és közben így beszél: "E szent kenet által és végtelen irgalmából bocsássa meg neked Isten mindazt a bűnt, amit elkövettél látással, hallással..." Természetesen nem voltam bent a szertartás alatt abban a szobában, a mellettük lévő szobában ágyaztam éppen és áthallatszottak ezek a szavak. Sajnálom szegény beteg nénit. Az egész úgy kezdődött, hogy télen valamikor hasra esett a folyosón éjszaka, ügyelet elvitte, combnyaktöréssel műtötték és utána rohamosan romlott az állapota.