Az utolsó percig

Életben kellett tartani. A bácsit, akit csak fecsivel lehetett itatni, de úgy is alig, ezer vérző gennyes bűzös seb és decu testszerte... Alzheimer és Parkinson az elsődleges diagnózisok. A felesége már sokszor kérte, hogy ne kötözzük a sebeket, hagyjuk elmenni a férjét, tudja hogy nincs értelme, csak fogy a sok drága kötszer és amint kész a sebkezelés (min 2,5 óra), kezdhetjük az egészet elölről. Komplett műtős felszerelés (csipesz, olló, kötszer, ragszalag, tízféle sebtisztító és fertőtlenítő szer, fecsik, tűk, törlőkendők, stb), kb 10 lepedő, szájmaszk, kesztyű, beöltözés, bemosakodás, kimosakodás, átöltözés, fertőtlenítés egyfolytában... Tegnap 9 órakor megjelent a feleség, hogy most már végképp hagyjuk békén a férjét, ne csináljunk vele semmit, ne sebkezeljük, ne itassuk, se semmit. Korábban azért nem engedelmeskedtünk, mert a főnökség megkövetelte a teljes ellátást. Nem kérdés, hogy miért. Tegnap 10 óra 00 perckor a bácsi végképp feladta. 1 hónapig kellett szobanövény üzemmódban kínlódnia fájdalomban, lázban és halvány gőze sem volt semmiről. De semmiről, mármint a dolgok nagyságrendjéről. Hogy miért is küzd valójában.