"Letészem a lantot. Nyugodjék./Tőlem ne várjon senki dalt./Nem az vagyok, ki voltam egykor,/belőlem a jobb rész kihalt./A tűz nem melegít, nem él:/csak mint reves fáé világa." Arany János a jóbarátját veszítette el, én meg magamat és vele minden mást is. Tilia már rég nem létezik, csak próbáltam feltámasztani, újraéleszteni, de nem lehet visszahozni. Momó tönkretette a lelkét, az életét, a reményeit, az álmait és mindent. Nincs út előre, mert magas fal emelkedik, amin nem lehet átmászni, nem lehet kikerülni vagy áttörni sehogy. Nem akarok többet panaszkodni, nem akarok terhére lenni senkinek. Ezért hagyok most fel az írással. Talán valamikor folytatom majd, ha lesz kiút a szakadék mélyéről és lesz értelme.
Köszönöm mindenkinek, aki olvasott, aki kommentelt, aki mellettem állt, aki megértett és figyelt rám. Külön köszönet illeti Fuhurt, Kacajt, Actinomyces-t, Mucust, Perenne-t, Oriana-t a támogatásért és a barátságukért. Fuhurnak köszönöm még végtelen türelmét és mindent amit értem tett.
2 az 1-ben :)
3 hete
3 megjegyzés:
Kedves Kobak!
Nagyon megértem min mész keresztül.:( Azért figyelek, hogy mikor jelensz meg újból. Egyébként nem panaszkodtál, hanem leírtad amit érzel, és a blogot erre találták ki.Sokkal jobb kimondani, vagy kiírni ami a lelkünkben zajlik. Nagyon értékes ember vagy. Vigyázz Magadra!
Szeretettel: Mucus
De csak egyelőre, ez jó... :)
Mucus: Hamarosan lesz még egy bejegyzés az elmaradt dolgokból, utána hosszabb szünet következik tekintettel a jelen státuszra.
Actinomyces: Nagyon hosszú időre, de bízom benne hogy megoldódnak a bajok és folytatódik tovább a történet.
Megjegyzés küldése