Tilia alszik. Bármikor. Álmos. Mindig. Ez az állapot kb október óta fennáll. Kávéra nem szűnik. Sem semmi másra. Kiváltó oka valószínűleg a sok gyógyszer amiket szed a depressziójára szakorvosi rendelvényre. Tanulni is alig tud, ezért volt az előző félév eredménye gáz. Tegnaptól önkényesen megfelezte a gyógyszeradagot, mert unja már, hogy állandóan aludni kell. Inkább lesz depressziós és inkább szorong, mint hogy állandóan álmos legyen és azon aggódjon, nehogy elkéssen valahonnan, nehogy elaludjon a melóban vagy a suliban, mert a végén még kirúgják. Viszont nem valószínű a gyógyszercsökkentés sikere, mert attól függetlenül fennáll a további álmosság lehetősége. Minden bajnak okozója Momó. Ha ő sem egy mocskos genyóláda, nem lesz baj, nem kell gyógyszer, stb. stb. De ezt már nem lehet helyrehozni sehogy.
Félév eredménye
Hát igencsak rosszul sikerült a múlt félév a suliban. Inkább mondhatni: óborzalom. Oka a három műszakos meló, piszok disznó oktatók a magas mércéikkel meg a sok-sok gyakorlat a sulinapok délelőttjein. Leterhelt nagyon. Kár nevetni ezen, hogy ja mások megoldják. Meg baromira szar kedvem volt egész évben, tehát hogy a fenébe legyen jó eredmény a suliban. Következőben próbálok több időt szánni a tanulásra, de azért nem rúgatom ki magam a melóból a Foximaxi Képző miatt, az biztos. Viszont mindenki köteles tandíjat fizetni félévente. Tehát nincs tétje a tanulásnak, mert mindenki ugyanannyit fizet.
Régi új élet
Tilia az új évben nem változik meg. Viszont a szociban átszerveződések voltak. Egy csajt meg kitettek Acélba, mert meghalt miatta egy mami. És mégis azt mondták neki, hogy azért teszik ki mert ott nővérhiány van. Jah. És bevette. Nagy örömmel ment, hogy ő ott osztályvezető nővér lesz és majd ő elintézi. Egyébként már november eleje óta rebesgették, mert éppen elég sok baj okozója volt már és okoskodott, árulkodott, szervezkedett, rendezkedett és lógott is párszor. Ez a mamis halál dolog volt valószínűleg az utolsó csepp. További változás, hogy fele akkora adag kaját kap mindenki mint tavaly. A szociális otthon egész területén az ott dolgozóknak tilos a dohányzás. Emiatt lázadások indultak. Tilia és RG jókat nevetnek ezen és a dohányzók rafinált ötletein, miszerint sztrájk kell meg tüntetés meg mennek a minisztériumhoz és a szakszervezethez. Tilia, RG és a többi jólnevelt nemdohányzó nővérke nagyon örül a megszorításoknak, mert legalább nem nekik kell dolgozniuk a dohányzó társaik helyett az óránkénti 10 perces szünetekben. Ugyanis megvonták a kávészünetet és minden más szüneteket. Ebédszünet a munkaidő része és mindenki akkor megy enni, amikor befejezte a munkáját. További változás még, hogy a harmadik emelet hivatalosan is A Démens Részleg, mert az ott lakók 3%-a épelméjű idős személy. A demencia mindinkább eluralkodik, mert a harmadik emeleti betegek 97%-a vagy rendkívül agresszív vagy igencsak kiszámíthatatlan vagy iszonyatos marhaságokat csinál vagy a legkülönbözőbb képtelenségeket magyarázza.
Tilia iskolai eredményei még bizonytalanok, mert az oktatók többsége nem hajlandó beírni a jegyeket az e-naplóba. Szakmai gyakorlatok februárban lesznek a Sebészeten és a Bel-en.
Tilia eldöntötte, hogy a jövőben nem tart igényt párkapcsolatra a következő okok miatt:
- nem hisz senkinek
- nincsenek testi vágyai
- nem tudna együtt aludni senkivel
- mindenkiben Momót keresné de nem találná
- nem felejti el, mit tett vele Momó és tudja hogy mindenki más is ugyanúgy elbánna vele
- kb esélye sincs hogy bárki éppen őt akarná
- jól megvan egyedül
- leszarja az egészet
Évzáró 2. rész
Először azt gondoltam, teszek már be képeket. Hogy mi minden történt az utóbbi időben. Képeket a szocis karácsonyfákról, Tilia bohóckodik, Tilia kedvenc mamája, Tilia kedvenc barátainak marhaságai, gázos feliratok a szociban, stb. De meggondoltam, hogy mégsem jó ötlet, mert hátha ellopják a képeket és felteszik valahol valamilyen oldalakra, amivel lejáratják a szocit, akkor Tiliának nem lesz munkahelye. Ezért aztán még átgondolom. Lehet hogy a karácsonyfákat és a mai napi paraszolvenciákat mutatom csak be.
Ezért most nézzük meg inkább, milyen kifejezéseket google-ztak ki az emberek a böngészdében, amivel erre az oldalra eljutottak.
uvula (még mindig toronymagasan a legnépszerűbb)
uvula betegségei (ezek szerint sokaknak beteg az uvulájuk)
uvula szerepe (még mindig nem unják)
tilia momo (hát ezek ketten már kb mint 2 párhuzamos egyenes)
betadine szájfertőtlenítő (még mindig nem világos, hogy a Betadine az sebfertőtlenítésre való és nem feltétlenül a szájat kell vele tisztítani)
diprivan et dolargan (Dr Álomtej; egyébként Diprivan egy baromi erős altató inj vagy inf ami pillanatok alatt bealtatja áldozatát, eszméletvesztést okoz - történt ez a hiedelmek szerint Michael Jackson előadóművész esetében is az orvosa által; Dolargan inj egy kábító fájdalomcsillapító erős acut fájdalmakra; mindkettőt praemedicatio-nál alkalmazzák meg Atropin a harmadik összetevő)
köszvény kezelése házilag (fájdalmas izületi gyulladás, vérben magas a húgysav mert a vese nem működik megfelelően; mindenképpen purinmentes diéta javasolt meg gyógyszer meg csalán)
micimackó orvoshoz megy (Bagoly a doktor, jó mesekönyv, ezen az oldalon nem olvasható és nem is lehet itt megkapni)
micimackó kiállítás (nem én szerveztem; hallottam róla, de asszem Hargitában vagy hol volt és bélyegek voltak)
Egyébként még mindig az Uvula az amit mindenki szeret olvasni. Viszont annál többet nem tudok róla és bővebb információ nem áll rendelkezésre.
Reloaded - Évzáró 1. rész
Közkívánatra folytatódik Tilia mindennapjai az egészségügy nagy olvasztótégelyében, ahol általában nővér, néha beteg, néha beteghordó, néha orvos, néha életmentő, néha a takarító személyzet, néha az információs pult.
Az utolsó szó jogán
A Quotidie Cultricis a mai nappal véget ér. A szavazás is lezárult közben, igaz előrehozva. A legtöbb szavazatot a D variáns kapta, ők válaszoltak jól. Tilia élete gallyra ment és nem lehet helyrehozni sehogy. Próbálta, de nem megy. Nem lehet. Ezért aztán nincs is miről írnia a továbbiakban, mert az égvilágon semmi nem történik vele. Az A-t senki sem választotta, tehát értelemszerűen kihagynám. A C is jó ötlet, de ha egyszer ez a munkahelye, minek váltana, hova menne? Akik a B-t jelölték, nagy butaság volt. Agyrém. Képtelenség. Vagy nem olvasták el. Vagy fogalmam sincs. Na mindegy. Egyébként poénból raktam be, gondoltam senkinek nem jut eszébe arra voksolni. Tehát a szerző most megköszöni mindazoknak akik olvasták, kommenteltek és megszerették Tiliát meg ezt a blogot, köszöni az érdeklődést, a figyelmet, a rendszeres olvasást, a részvételt, a segítségnyújtást és mindent, amit kapott tőletek ebben a több mint másfél évben. A blog természetesen nyitva marad, hogy ha valaki esetleg szeretne benne valamit megkeresni vagy újraolvasni, az megtehesse, de az oldal minden valószínűség szerint soha többet nem frissül. Aki szeretne valamit kérdezni vagy írni bármiről, az a sayani.pron@indamail.hu mailcímre megteheti. Még egyszer minden jót és szép napokat kívánok nektek. Sziasztok.
Gyakorlatok a műtőben
A héten véget ért a gyakorlati oktatás erre a félévre. Voltunk osztályokon és voltunk műtőkben. Az osztályos tevékenységeinkről nem beszélnék most, mert kb ugyanaz megy nálunk is a szociban.
Tehát a műtőben. Tiliát és egy-két társát bizonyos helyeken beengedték operációkhoz ambuláns és rendes műtőkbe.
Az ito-n azért, mert éppen szolgálatban volt ott kedvenc barátja Alba. Egy ilyen osztályra a beteg általában nem a saját lábán megy, kifelé meg a legtöbb esetben nincs út. Minden beteg egytől egyig be van csövezve, be van katéterezve és össze van szúrkálva. A személyzet tökéletesen le van higgadva, mindenki nagyon ráér, dokik és nővérkék egy csoportban, újságot olvas, játszik a számítógéppel, nyomkodja a telefonját, gitározik a kanapén, bögréslevest kavargat a pultban, eszik, körmöt vág, stb. Szerintem januártól egy ilyen helyen szeretnék melózni. Nincs pörgés, nincs rohanás, a gépek mindent megcsinálnak, naponta egyszer ágyazás és mosdatás az ágyban, nagyon tuti. A műtőben szintén nagyon ráérnek megmutogatni az eszközöket, hogy az altatógép, meg mi mire van és miért úgy és mit csinálnak éppen, stb. Az operáció egyébként sikeres volt és mindenki túlélte.
A szülészeten ambuláns operációk voltak, császármetszéses szülések. Ott nem volt akkora halom zöld ruha a szekrényben és nem is volt annyira kényelmes, mert ott a műtőben meg az egész házban 3000 fok van. Viszont ott annyi vérben fürödhettünk, hogy egy vámpír is megirigyelné. Sajnáltam szegény kismamát, hogy nyaktól lefelé lebénították a gerincbe adott injekcióval, eltakarták előle a terepet és felvágták a hasát, aztán nekifeszültek, rángatták ahogy bírták, majd szét szaggatták szegényt és ömlött a vér a ruhájukra, tisztára mint a vágóhíd, mészárszék. Babát kiszabadították, elvágták a zsinórt és rögtön izomból letuszkoltak a torkába egy jó hosszú csövet, ami egy géppel volt összekötve és azzal kiszippantották a torkából a nem kívánatos nyákos-stb részeket. Közben szegény majd meg fulladt, tekergette a fejét erre-arra és akkor untuk meg és elhagytuk a betegellátó helyiséget.
Szolgálati közlemény
Kedves Barátaim, akik ezt a blogot olvastátok!
A Quotidie Cultricis (egy ápolónő mindennapjai) 2011.december 31-ével megszűnik. Hogy ennek mi az oka, arról szavazni lehet az oldalsávban. Azt még nem tudom, hogy a későbbiekben folytatódik-e valahol máshol, máskor, más néven a történet. Mindenkinek szeretném megköszönni, hogy velem tartottatok több mint másfél évig. Köszönöm a hozzászólásokat, az ötleteket, a segítségnyújtás és mindent. Akik a barátaim lettek, őket külön köszönet illeti és biztosak lehetnek benne, hogy a jövőben is a barátjuk maradok.
A vakoknál
Tilia éppen a Vakok Intézetében gyakorlatozik ezekben a napokban. 120 férőhely van, az ott lakók 3 csoportra oszthatók: 10 vak, a fennmaradó rész fogyatékosok és pszichiátriai betegek. Olyan betegek kerülnek be az otthonba, akiknek orvosi papírjuk van arról, hogy látáskárosultak (pl. cukorbetegek, szemüvegesek vagy öregek). Hasonlít a szocira, csak sokkal modernebb a felszereltség, bőven kapnak enni a betegek napi 5 étkezés alkalmával. Van hangosbemondó, ahol minden délelőtt fél 10-kor bejelentik a másnapi menüt és nyugtató zenék hallhatók az egész házban este 8-ig (takarodóig). Tilia a folyosón találkozott egy 34 éves ottlakó lánnyal, aki 11 éves szinten lemaradt és megmutatta a szobáját. A szoba mint egy 11 évesé: rajzok és poszterek a falakon, vidám színek, játékállatok, társasjátékok, playstation, íróasztal, ifjúsági regények és tankönyvek, levelek és fényképek a barátoktól. Ági a neve, egy 80 éves mamival osztja meg a szobát és megállapítják, hogy az ő életük egy pótnagymama-pótunoka viszony. Mindkettőjüknek van rendes családjuk, rokonaik, akik rendszeresen látogatják és kiviszik őket, de nehéz a mozgásuk, önellátók, de társaságra és ápolásra szorulnak, ezért laknak az otthonban.
Társas
Egy csomó dolog van amit egyedül nem lehet. Egyedül nem lehet gyereked. Egyedül ha utazol, furán néznek rád, hogy egyedül túrázol, egyedül ebédelsz a hotel éttermében, meg már alapban hogy egyedül veszed ki a szobát egy ággyal egy személyre (mondjuk nem is biztos hogy van 1 ágyas szoba). Ha egyedül mész moziba vagy színházba vagy hangversenyre, az szintén fura a többi ember számára. És még egy csomó más helyzet, amikor társsal kell lenni. Ezért nekem ki kell hagynom az ilyen szórakozásokat, mióta megvert az Isten és egyedül maradtam végképp.

