Авантюры в санитарии

Ezúttal Topi a kiszemelt áldozat szerda esti kitörése miatt. Ugyanis éjszakás volt, mi a délutánban szétszedtünk egy csomó gyógyszertartó dobozt rekeszekre és beáztattuk 3 lavórba. Topi bejött az éjszakai műszakba azzal, hogy "Tudtam! A múltkor is nekem kellett!" Tegnap délután a társaim ezt a jelenetet megbeszélték a harmadik emeleti nővérszobában, véleményt nyilvánítottak és elhatározták, hogy beterjesztik Topit a főnővérhez az esti viselkedése és más problémák miatt. Én megjegyeztem közben, hogy engem ne keverjenek bele, én ebben nem veszek részt. Topival valóban vannak bajok, mert nem igazán veszi ki a részét a melóból, igyekszik menekülni a nehéz feladatoktól, például nem emelgeti a betegeket, hanem egy másik nővért kér meg. Nos, ez az emelgetés tényleg nagyon megterhelő, mert én a 65 kilómmal, vékonyka alkatommal kiültetek a székbe egy 120 kilós személyt és közben azt érzem, hogy hamarosan leszakad a vesém. Az ilyen emeléseket férfiak végzik a kórházakban, beteghordók, akik jó erőben vannak. Nálunk ez nem adatik meg, nem vesznek fel az ilyen melóra külön embereket. Mindent a nővér csinál. Bizonyos technikák vannak az ilyen nehéz személyek ültetésére, átemelésére, fektetésére, mozgatására, de mégis borzasztó nehéz. Lehet, hogy jobb lenne nekem valamelyik klinikában...

Ma meg holnap. Szerdán délutánba megy a melóba 5-öt a harmadik emeletre. Beszámoló hamarosan.

Az utóbbi időben egyfolytában az elsőn vagyok, most zsinórban a negyedik nap és még megyek holnap és holnapután is. Jó társakkal voltam és vagyok mostanában, a csapat is elég oké a házban, de iszonyatosan sok a meló. Sorra halnak és helyettük sorra jönnek a démensek, legutóbb egy Borderline-kóros asszonyka, akitől minden éles és szúrós tárgyat távol kell tartani, mert kárt tesz magában, mellesleg össze-vissza beszél marhaságokat, mondhatni zagyvál, néha tökjó a kedve, néha szarul van, eltéved a folyosókon, ezért leginkább ki sem megy a szobájából a jobb pillanataiban. Kaptam ma fizetést, reggeliosztásnál jött az sms, meló után anyummal mászkáltunk a városban, vásároltam egy hátizsákot, ami nagyon tuti, de sajnos meg kellett küzdenem érte, ugyanis a boltban csak készpénzzel lehet fizetni, mert nincs egy nyavalyás terminál, ahol lehúzhatná a kártyát, ezért aztán félrerakattam a hátizsákot, elsétáltam a két háztömbnyire lévő automatához, ami kidobott magából egy kerek címletet, vissza a boltba és a kedves pénztárosnő nem tudott visszaadni, várni kellett, hogy valamelyik későbbi vásárló adjon aprót... mindezt egy kibaszott szaros hátizsák miatt. Jó ég! De végül az enyém lett a hátizsák és hazajöhetett velem. Anyum magának mindenféle apróságokat és kajákat vásárolt. 
Tudnivaló, hogy én nem lakom anyuméknál, mert 7 évvel ezelőtt a nagymamámhoz költöztem, mert idős és gyenge volt, vigyáztam rá és segítettem neki. Később megörököltem a házat tőle és azóta nem költöztem el (és nem is akarok). A tesóm Cs. anyummal lakik és ő meg azt örökli meg (csak tippelek).
Borzasztó ez a hőség, alig lehet bírni és egyfolytában melózok. Augusztusra kértem pár nap fizetett szabadságot és nyaralni megyek Momóval. Minden ki van találva (de Momó még nem tudja, csak hogy szabadságot kell kivennie arra az időszakra). Momó egy pasi, 4 éve és 8 hónapja ismerem, nem lakunk együtt, ritkán találkozunk (általában kéthetente pár napig van a városban). Tavaly 1 hónapig nálam lakott, de nem vált be az új munkahelye, nem volt türelme sem hozzá és visszaköltözött oda, ahonnan jött. Mostanában ismét kilátásba helyezte az ideköltözést, de nem reménykedem (hátha ismét nem lesz türelme az új melóhoz). Egyébként egyéni vállalkozó.

Ma ismét kijutott a betegkíséret és ismét bizonyítást nyert az emberi hülyeség határtalansága. Ugyanis ha egy idős embernek az idők során bizonyos testrészei megváltoznak, pl. ráncosak lesznek az ujjai vagy nagyon látszanak az erek a lábfején vagy hirtelen lefogy és észrevehetőbb a csontja, akkor rögtön a sebészetre kell küldeni, hogy súlyos elváltozás látható és azonnali sebészi beavatkozást igényel az eset. Mire a doktor meg én jót nevetünk az egészen, ír egy semmitmondó ambuláns lapot és "kontroll panaszok esetén".

Nos, a múltkori kissé illuminált kirohanás következtében egy barátnőm távol tartotta magát tőlem, mire azt hittem, hogy azzal véget ért az egész történet, mert hiába kerestem, nem lehetett elérni, nem üzent, nem vette fel a telefont és semmi hírt nem adott magáról. Ma kiderült, hogy nincs semmi gáz, minden a legnagyobb rendben, nincs harag, sem semmi ilyesmi, csupán hülyére melózza magát, ezért nem lehetett hozzáférni. Ami viszont tetszett, hogy az én barátságom nagyon fontos a számára. Én a magam részéről ugyanígy gondolkodom erről. Fontos még nekem az is, hogy ti olvastok engem, miközben nem biztos, hogy ismertek engem. De nekem ez a virtuális ragaszkodás is nagyon nagyon jólesik.

Csirkepöri volt az ebéd tésztával a melóban. Degeszre lakmároztuk magunkat és gyűjtöttünk egy csomó lerágott csontot B.É apró termetű kutyuskájának Jenőnek.

Tilia tegnap kapott egy levelet, benne egy oldal hivatalos iromány, miszerint örömmel értesítik, hogy felvételt nyert esti tagozatra a Foximaxi Képzőbe. Tehát szeptember 1-től hetente 2 délutánt az iskolapadban fog tölteni és hivatalos okmányt szerez arról, amit már eddig is tudott és sok más okos dolgot sajátít majd el ebben a suliban miközben szuper Foximaxivá változik.

Ismét mozgásba lendült a VIP szekció, ugyanis hiába távozott D. csekély értelmű "rezidens" ápoló a körzetből, hétfőtől az intézeti konyha csapatát erősíti. Nem küldték el végleg, csak miután a nővéri munkája nem igazán felelt meg a követelményeknek, még egy próbát tesznek vele más közegben, de kést nem adnak a kezébe állítólag a konyhán, talán mosogat vagy fogalmam sincs.
Megy tovább a turmixgép is a nővérek körében H.B meg az anyja A. vezényletével, ezért aztán mindenki melózik ahogy szokott és a munkafolyamatok közepette néha kielemzik a kialakult helyzetet. Szerdán nővérgyűlés volt, ahol nem vettem részt mert pihenős voltam és elhangzottak nagyon súlyos szavak a vezetés részéről, miszerint egyik nővér sem végzi jól a munkáját, senki nem való ilyen munkakörbe, simán lecserélhetné a személyzetet stb. stb. állítólag iszonyat bunkó hangnemben. Engem meg tegnap ebédből sürgősen hívattak a Banyalakba (=Munkaügyi Iroda = Személyzeti Osztály), ajtó mögött 2 idősebb goromba töklámpa előre előkészített szerződésmódosítással frissen nyomtatva, hogy "Szeptember 30-ig meghosszabbítva". Ezt a két nőt az igazgató kivételével mindenki utálja modortalan viselkedésük miatt, senki sem vesz róluk tudomást és igyekszünk kitérni előlük.

H.B és A. hatalmaskodó játszmái, D. elbocsátása egy beteg kavarása miatt, egyéb veszekedések, kiborulások, vádaskodások, felesleges orvosi vizsgálatok után ma végre pihenek egy kicsit. Felhívtam a gáz-szolgáltatót horribilis összegű túlfizetéseim ügyében, hogy szíveskedjenek átállítani engem bejelentős állományba, mert azt szeretném kifizetni, ami használok és nem előre évek fogyasztását, ami valszeg sohasem realizálódik. Nos, a személy simán áttett és 1 héten belül visszautalják nekem azt a horribilis összeget amit túlfizettem és ezek után havonta jelentem az óraállást, leszámlázza, kifizetem és kabát. Ennyit az ártalánydíjról. Tényleg talány, hogy a nyavalyába fizettem én be azt a sokat. Kamu számlák? Nyerészkedtek rajtam? Mától ez nem lesz. Délután a szomszéddal lángost sütök, jó vele együtt sütni-főzni, rengeteget tanulunk egymástól és jól szórakozunk együtt.

H.B. és az anyukája A. akinek 2 hónapja vagy mikor fájt a foga és vágyott egy jó szájsebészre, de helyette megkínáltam Flector porral fájdalmát enyhítendő, mindketten nagy kavarók. Mindketten ebben a szociban vannak. H.B. 7-re jár, tehát marhára ki vagyunk vele segítve, de a szája nagy. A. is csak a gyógyszerosztásban és a lepedőhajtogatásban éllovas. Ja, és az emberek magánéletében turkál. Ma osztályátadáson A. nagy balhét csapott egy kötözés ügyében a második emelet egyik betege miatt, akinek bent volt tegnap délelőtt a hozzátartozója, ezért a másodikos nővérek nem kötötték át a sebet. Amikor a nő elment, már rég vége volt a délelőttös műszaknak. Délutánban nincs kötözés, sem semmilyen más kezelés, csak indokolt esetben. Mire ma A. üvöltött Topival és B.K-val, hogy mért nem csinálták meg, hogy néz ki a beteg, majdnem a torkuknak esett. És nem volt igaza. Mert a seb nem decubitus és nem is nevezném sebnek, egyszerű hámhiány a sok fekvéstől. Elég kétnaponta ellátni.