Авантюры в санитарии

Gondolkoztam, hogy betegyem-e egyáltalán ezt az orvostudományi bejegyzést a szoci háziorvosáról és azokról a "kedves" dokikról, akikkel az utóbbi időben dolgom volt betegkísérések alkalmával. Mégis úgy vagyok vele, beteszem, mert szerintem nekem van igazam és nem azoknak az orvosoknak, akikről a bejegyzés szól.
Most szeretném megkérni azokat az olvasóimat, akik orvosok vagy orvostan hallgatók vagy orvosnak tartják magukat vagy orvosrajongók, orvosfeleségek, stb., hogy innentől ne olvassák tovább ezt a bejegyzést az nagyon valószínű nézeteltérések miatti konfliktusokat, vádaskodásokat és veszekedéseket megelőzendő. Köszönöm szépen.
Nos, tehát. Van az intézetünknek saját háziorvosa. Ötvenes hölgy. Rosszul öltözött, mogorva, nem beszél a betegekkel, nem vizsgálja meg őket, mindent magától tud és egyáltalán nem szimpatikus. Hétfőtől péntekig melózik, hol délelőtt, hol délután. Tartozik hozzá egy Vizitfüzet, amibe az osztályon dolgozó nővérkék az észleléstől számított max pár órán belül beírják azokat a betegeket, akiknél egészségügyi probléma lépett fel. Természetesen, ha sikerült megoldani, akkor nem írják be. Példa: X.Y oedemás a lába. Példa 2: V.W hasmenés, nem múlik gysz-re, se diétára. Doktornő a beírt betegeket egy asszisztenssel megnézi. Fontos szó itt, hogy Megnézi. Nem vizsgálja meg, csak megnézi. Odamegy a beteg a rendelésre, elmondja a panaszát, nézik egymást és az orvos valamit mond, aztán a beteg kimegy. Fekvők esetében az orvos megy oda a betegágyhoz, asszisztens bemondja neki: ő X.Y, oedemás a lába; mire orvos valamit mond, megfordul és távoznak. A legsúlyosabb hibáit sorolom még fel:

   Beteg tünete, panasza          Nővérke dg       Orvos dg        Orvos th         Helyes th lett volna
      dagad a láb                         oedema              oedema              -                 vízhajtó + kálium
     nem szűnő hasmenés          fertőzés         gyomorrontás      Carbo           Fertőző-re beutaló
fájdalmas képlet a derékon      tályog                 orbánc          Bőrklinika            Sebészet
nem szűnő köhögés               szív oedema         nátha               kanalas           Kardio beutaló

És amik a betegkíséretek során előfordultak. Itt fontos tudnivaló, hogy Tilia nem orvos.
1. 93 éves mami. Pelenkát visel incontinentia miatt. Nem érzi, ha pisilni kell. Pelenkát kell javasoltatni. Mire felhívják telefonon Neuorológiát, aki közli, hogy menjen be a beteg. Tilia beviszi a mamát a Neuro szakrendelésre, ahol leüvöltik, hogy mit képzel egy ilyen idős nénit felcipel a másodikra kerekes székben, mért nem lehet telefonon intézni. Nem ők mondták a telefonba, hogy be kell vinni a beteget, hogy lássák tényleg incontinentia van-e mert ők csak úgy nem írnak fel pelenkát egy 93 éves személynek. Azóta Tilia nem vállalt be ilyen pelenkás esetet kísérni.
2. A tályogos mami. Tilia előre érzi, hogy baj lesz. Látta a beteg derekán azt az izét, és tudja, hogy az ott egy jól kifejlett tályog bébi, dugig trutyival és jelzi, hogy inkább a Sebészet lenne a helyes irány. Mire leüvöltik, hogy fogja be, az orbánc. Tilia szépen elviszi a beteget a Bőrre, ahol leüvöltik, hogy minek hozta, van elég dolguk, az egy tályog, ne szórakozzon már, milyen hülye háziorvos van, stb, menjenek a ....-ba. Tilia nagyon udvariasan engedélyt kér, hogy utalják már át a Sebészetre, mert ő jól tudja, hogy oda tartozik a beteg, mire ismét leüvöltik, hogy milyen hülye, kap beutalót, elküldik a ...-ba és bemennek vihogni. Tilia otthagyja a beteget a Sebészetnek, elbúcsúzkodik és visszamegy a szociba, mert lejárt a munkaideje, jelenti a dolgot és ismét leüvöltik, hogy miért nem a Bőrre vitte, mert az orbánc. Erre Tilia megelégeli és hazamegy. Egyébként a tályog és az orbánc nem egyforma.
3. Tilia beteget visz felvételre Klinikába szívműtétre. Otthagyja, mert tudja hogy még órákig ott lesz a beteg. Másnap telefonálnak a Klinikából, hogy a beteg exitált a műtét után aspiráció következtében. Később Tiliát elveszik, hogy ő vitte be a beteget, ő okozta a beteg halálát. Miközben valójában az altatóorvos hibázott, mert a sikeres operáció után nem ébresztette fel a beteget, aki álmában hányt egyet, de mivel hagyatt volt, visszanyelte és kampec lett.

Tilia alszik. Bármikor. Álmos. Mindig. Ez az állapot kb október óta fennáll. Kávéra nem szűnik. Sem semmi másra. Kiváltó oka valószínűleg a sok gyógyszer amiket szed a depressziójára szakorvosi rendelvényre. Tanulni is alig tud, ezért volt az előző félév eredménye gáz. Tegnaptól önkényesen megfelezte a gyógyszeradagot, mert unja már, hogy állandóan aludni kell. Inkább lesz depressziós és inkább szorong, mint hogy állandóan álmos legyen és azon aggódjon, nehogy elkéssen valahonnan, nehogy elaludjon a melóban vagy a suliban, mert a végén még kirúgják. Viszont nem valószínű a gyógyszercsökkentés sikere, mert attól függetlenül fennáll a további álmosság lehetősége. Minden bajnak okozója Momó. Ha ő sem egy mocskos genyóláda, nem lesz baj, nem kell gyógyszer, stb. stb. De ezt már nem lehet helyrehozni sehogy.

Hát igencsak rosszul sikerült a múlt félév a suliban. Inkább mondhatni: óborzalom. Oka a három műszakos meló, piszok disznó oktatók a magas mércéikkel meg a sok-sok gyakorlat a sulinapok délelőttjein. Leterhelt nagyon. Kár nevetni ezen, hogy ja mások megoldják. Meg baromira szar kedvem volt egész évben, tehát hogy a fenébe legyen jó eredmény a suliban. Következőben próbálok több időt szánni a tanulásra, de azért nem rúgatom ki magam a melóból a Foximaxi Képző miatt, az biztos. Viszont mindenki köteles tandíjat fizetni félévente. Tehát nincs tétje a tanulásnak, mert mindenki ugyanannyit fizet.

Tilia az új évben nem változik meg. Viszont a szociban átszerveződések voltak. Egy csajt meg kitettek Acélba, mert meghalt miatta egy mami. És mégis azt mondták neki, hogy azért teszik ki mert ott nővérhiány van. Jah. És bevette. Nagy örömmel ment, hogy ő ott osztályvezető nővér lesz és majd ő elintézi. Egyébként már november eleje óta rebesgették, mert éppen elég sok baj okozója volt már és okoskodott, árulkodott, szervezkedett, rendezkedett és lógott is párszor. Ez a mamis halál dolog volt valószínűleg az utolsó csepp. További változás, hogy fele akkora adag kaját kap mindenki mint tavaly. A szociális otthon egész területén az ott dolgozóknak tilos a dohányzás. Emiatt lázadások indultak. Tilia és RG jókat nevetnek ezen és a dohányzók rafinált ötletein, miszerint sztrájk kell meg tüntetés meg mennek a minisztériumhoz és a szakszervezethez. Tilia, RG és a többi jólnevelt nemdohányzó nővérke nagyon örül a megszorításoknak, mert legalább nem nekik kell dolgozniuk a dohányzó társaik helyett az óránkénti 10 perces szünetekben. Ugyanis megvonták a kávészünetet és minden más szüneteket. Ebédszünet a munkaidő része és mindenki akkor megy enni, amikor befejezte a munkáját. További változás még, hogy a harmadik emelet hivatalosan is A Démens Részleg, mert az ott lakók 3%-a épelméjű idős személy. A demencia mindinkább eluralkodik, mert a harmadik emeleti betegek 97%-a vagy rendkívül agresszív vagy igencsak kiszámíthatatlan vagy iszonyatos marhaságokat csinál vagy a legkülönbözőbb képtelenségeket magyarázza.
Tilia iskolai eredményei még bizonytalanok, mert az oktatók többsége nem hajlandó beírni a jegyeket az e-naplóba. Szakmai gyakorlatok februárban lesznek a Sebészeten és a Bel-en.
Tilia eldöntötte, hogy a jövőben nem tart igényt párkapcsolatra a következő okok miatt:
 - nem hisz senkinek
 - nincsenek testi vágyai
 - nem tudna együtt aludni senkivel
 - mindenkiben Momót keresné de nem találná
 - nem felejti el, mit tett vele Momó és tudja hogy mindenki más is ugyanúgy elbánna vele
 - kb esélye sincs hogy bárki éppen őt akarná
 - jól megvan egyedül
 - leszarja az egészet

Először azt gondoltam, teszek már be képeket. Hogy mi minden történt az utóbbi időben. Képeket a szocis karácsonyfákról, Tilia bohóckodik, Tilia kedvenc mamája, Tilia kedvenc barátainak marhaságai, gázos feliratok a szociban, stb. De meggondoltam, hogy mégsem jó ötlet, mert hátha ellopják a képeket és felteszik valahol valamilyen oldalakra, amivel lejáratják a szocit, akkor Tiliának nem lesz munkahelye. Ezért aztán még átgondolom. Lehet hogy a karácsonyfákat és a mai napi paraszolvenciákat mutatom csak be.
Ezért most nézzük meg inkább, milyen kifejezéseket google-ztak ki az emberek a böngészdében, amivel erre az oldalra eljutottak.
 uvula (még mindig toronymagasan a legnépszerűbb)
 uvula betegségei (ezek szerint sokaknak beteg az uvulájuk)
 uvula szerepe (még mindig nem unják)
 tilia momo (hát ezek ketten már kb mint 2 párhuzamos egyenes)
 betadine szájfertőtlenítő (még mindig nem világos, hogy a Betadine az sebfertőtlenítésre való és nem feltétlenül a szájat kell vele tisztítani)
 diprivan et dolargan (Dr Álomtej; egyébként Diprivan egy baromi erős altató inj vagy inf ami pillanatok alatt bealtatja áldozatát, eszméletvesztést okoz - történt ez a hiedelmek szerint Michael Jackson előadóművész esetében is az orvosa által; Dolargan inj egy kábító fájdalomcsillapító erős acut fájdalmakra; mindkettőt praemedicatio-nál alkalmazzák meg Atropin a harmadik összetevő)
 köszvény kezelése házilag (fájdalmas izületi gyulladás, vérben magas a húgysav mert a vese nem működik megfelelően; mindenképpen purinmentes diéta javasolt meg gyógyszer meg csalán)
 micimackó orvoshoz megy (Bagoly a doktor, jó mesekönyv, ezen az oldalon nem olvasható és nem is lehet itt megkapni)
 micimackó kiállítás (nem én szerveztem; hallottam róla, de asszem Hargitában vagy hol volt és bélyegek voltak)
Egyébként még mindig az Uvula az amit mindenki szeret olvasni. Viszont annál többet nem tudok róla és bővebb információ nem áll rendelkezésre.

Közkívánatra folytatódik Tilia mindennapjai az egészségügy nagy olvasztótégelyében, ahol általában nővér, néha beteg, néha beteghordó, néha orvos, néha életmentő, néha a takarító személyzet, néha az információs pult.

A Quotidie Cultricis a mai nappal véget ér. A szavazás is lezárult közben, igaz előrehozva. A legtöbb szavazatot a D variáns kapta, ők válaszoltak jól. Tilia élete gallyra ment és nem lehet helyrehozni sehogy. Próbálta, de nem megy. Nem lehet. Ezért aztán nincs is miről írnia a továbbiakban, mert az égvilágon semmi nem történik vele. Az A-t senki sem választotta, tehát értelemszerűen kihagynám. A C is jó ötlet, de ha egyszer ez a munkahelye, minek váltana, hova menne? Akik a B-t jelölték, nagy butaság volt. Agyrém. Képtelenség. Vagy nem olvasták el. Vagy fogalmam sincs. Na mindegy. Egyébként poénból raktam be, gondoltam senkinek nem jut eszébe arra voksolni. Tehát a szerző most megköszöni mindazoknak akik olvasták, kommenteltek és megszerették Tiliát meg ezt a blogot, köszöni az érdeklődést, a figyelmet, a rendszeres olvasást, a részvételt, a segítségnyújtást és mindent, amit kapott tőletek ebben a több mint másfél évben. A blog természetesen nyitva marad, hogy ha valaki esetleg szeretne benne valamit megkeresni vagy újraolvasni, az megtehesse, de az oldal minden valószínűség szerint soha többet nem frissül. Aki szeretne valamit kérdezni vagy írni bármiről, az a sayani.pron@indamail.hu mailcímre megteheti. Még egyszer minden jót és szép napokat kívánok nektek. Sziasztok.

A héten véget ért a gyakorlati oktatás erre a félévre. Voltunk osztályokon és voltunk műtőkben. Az osztályos tevékenységeinkről nem beszélnék most, mert kb ugyanaz megy nálunk is a szociban.
Tehát a műtőben. Tiliát és egy-két társát bizonyos helyeken beengedték operációkhoz ambuláns és rendes műtőkbe.
Az ito-n azért, mert éppen szolgálatban volt ott kedvenc barátja Alba. Egy ilyen osztályra a beteg általában nem a saját lábán megy, kifelé meg a legtöbb esetben nincs út. Minden beteg egytől egyig be van csövezve, be van katéterezve és össze van szúrkálva. A személyzet tökéletesen le van higgadva, mindenki nagyon ráér, dokik és nővérkék egy csoportban, újságot olvas, játszik a számítógéppel, nyomkodja a telefonját, gitározik a kanapén, bögréslevest kavargat a pultban, eszik, körmöt vág, stb. Szerintem januártól egy ilyen helyen szeretnék melózni. Nincs pörgés, nincs rohanás, a gépek mindent megcsinálnak, naponta egyszer ágyazás és mosdatás az ágyban, nagyon tuti. A műtőben szintén nagyon ráérnek megmutogatni az eszközöket, hogy az altatógép, meg mi mire van és miért úgy és mit csinálnak éppen, stb. Az operáció egyébként sikeres volt és mindenki túlélte.
A szülészeten ambuláns operációk voltak, császármetszéses szülések. Ott nem volt akkora halom zöld ruha a szekrényben és nem is volt annyira kényelmes, mert ott a műtőben meg az egész házban 3000 fok van. Viszont ott annyi vérben fürödhettünk, hogy egy vámpír is megirigyelné. Sajnáltam szegény kismamát, hogy nyaktól lefelé lebénították a gerincbe adott injekcióval, eltakarták előle a terepet és felvágták a hasát, aztán nekifeszültek, rángatták ahogy bírták, majd szét szaggatták szegényt és ömlött a vér a ruhájukra, tisztára mint a vágóhíd, mészárszék. Babát kiszabadították, elvágták a zsinórt és rögtön izomból letuszkoltak a torkába egy jó hosszú csövet, ami egy géppel volt összekötve és azzal kiszippantották a torkából a nem kívánatos nyákos-stb részeket. Közben szegény majd meg fulladt, tekergette a fejét erre-arra és akkor untuk meg és elhagytuk a betegellátó helyiséget.

Kedves Barátaim, akik ezt a blogot olvastátok!

A Quotidie Cultricis (egy ápolónő mindennapjai) 2011.december 31-ével megszűnik. Hogy ennek mi az oka, arról szavazni lehet az oldalsávban. Azt még nem tudom, hogy a későbbiekben folytatódik-e valahol máshol, máskor, más néven a történet. Mindenkinek szeretném megköszönni, hogy velem tartottatok több mint másfél évig. Köszönöm a hozzászólásokat, az ötleteket, a segítségnyújtás és mindent. Akik a barátaim lettek, őket külön köszönet illeti és biztosak lehetnek benne, hogy a jövőben is a barátjuk maradok.

Tilia éppen a Vakok Intézetében gyakorlatozik ezekben a napokban. 120 férőhely van, az ott lakók 3 csoportra oszthatók: 10 vak, a fennmaradó rész fogyatékosok és pszichiátriai betegek. Olyan betegek kerülnek be az otthonba, akiknek orvosi papírjuk van arról, hogy látáskárosultak (pl. cukorbetegek, szemüvegesek vagy öregek). Hasonlít a szocira, csak sokkal modernebb a felszereltség, bőven kapnak enni a betegek napi 5 étkezés alkalmával. Van hangosbemondó, ahol minden délelőtt fél 10-kor bejelentik a másnapi menüt és nyugtató zenék hallhatók az egész házban este 8-ig (takarodóig). Tilia a folyosón találkozott egy 34 éves ottlakó lánnyal, aki 11 éves szinten lemaradt és megmutatta a szobáját. A szoba mint egy 11 évesé: rajzok és poszterek a falakon, vidám színek, játékállatok, társasjátékok, playstation, íróasztal, ifjúsági regények és tankönyvek, levelek és fényképek a barátoktól. Ági a neve, egy 80 éves mamival osztja meg a szobát és megállapítják, hogy az ő életük egy pótnagymama-pótunoka viszony. Mindkettőjüknek van rendes családjuk, rokonaik, akik rendszeresen látogatják és kiviszik őket, de nehéz a mozgásuk, önellátók, de társaságra és ápolásra szorulnak, ezért laknak az otthonban.