Авантюры в санитарии

Ma egész délelőtt aludtam. Holnap ismét meló 4 délelőtt egymás után a nyavalya tudja melyik emeleten. Vennem kellene valami papucsfélét, de szerintem ebben a hónapban már nem. Nem költöttem el az egész fizetésemet, de tartalékolok a nehéz időkre vagy nem tudom, de nincs kedvem vásárolni. Nagy vihar készülődik éppen, mégis jó a kedvem. Tegnap este nálam volt a szomszéd, hozott süteményt, jót beszélgettünk, ritkán járunk össze, mert mindketten elfoglaltak vagyunk. Én meg főleg, mert reggel 4-kor kezdődik, mosakodás, nagy bögre kávé, valami péksüti, öltözés, indulás és fél 6-kor a harmadik emeletei nővérszoba megtelik élettel, vidám délelőttös műszak és lestrapált éjszakai társaik rövid baromkodása után 6-kor átadják az osztályt és beindul a gépezet, minden nap ugyanaz és ugyanúgy délután fél 2-ig, akkor ismét műszakváltás és a délelőttös műszak levonul az öltözőbe, átöltözik és hazaérve fáradtam esik be az ajtón. Nem könnyű a nővér élete. Főleg délelőttben nem.

Ma betegkíséretbe küldtek reggeliosztás után. 
  1. Neurológia. Néni egyik oldala agyvérzés következtében lebénult és kerekes székbe kényszerült. Agyvérzés oka valószínűleg a dohányzás és magas vérnyomás. Azóta sem hagyott fel rossz szokásával. A neurológus doktornőhöz kontrollvizsgálatra vittem, de állapota nem javult. 
  2. Általános sebészet. Másik néni. 1 hónapja hasi fájdalmakat említ. Én a magam részéről epekőre gyanakodtam, de inkább nem szóltam senkinek, mert ugye a kis hülye nővér nem ugrál. Gyanúm megerősítésre talált. Mire néni korára és egyéb betegségeire tekintettel műtét nem javasolt, ellenben diéta és 2 újabb gyógyszer.

 Amikor a kis hülye nővér korábban szólt, hogy a haldoklóhoz mentőt hívjanak, nem figyeltek rá.
 Egyszer osztályátadáson történt a következő eset:

Bácsi hónapok óta fulladt (azóta is). Rendeltek számára oxigénpalackot a szobába, hogy amikor nagyon fullad, nővér oxigénre köti maszk segítségével. Bácsi a szobában étkezik a harmadik emeleten. Ebédlő található az első és a második emeleten. Dohányzó a földszinten. A ház T betű formájú, lift a T betű talpában és a közepében, mindkettő mellett lépcsőház, a T betű maga pedig 3 folyosó. Bácsi naponta sokszor lépcsőn lemegy a dohányzóba. Osztályátadáson ez a bácsi volt a téma egyszer és a következő párbeszéd a műszakvezető helyettes és köztem:
   - P.I. bácsi új oxigénpalackja holnap érkezik. És ma ismét elfelejtettétek bevinni neki az ebédet.
   - Tiltsuk meg neki a dohányzást és menjen le az ebédlőbe.
   - Nem tilthatod meg annak aki 30 éve dohányzik.
   - És 30 éve eszik is. (erre 7 délelőttös és 4 délutános nővér együtt vihog)
   - De gonosz vagy, tudod, hogy azért eszik a szobában, mert nincs jól.
   - A dohányzóba le tud menni? (tovább vihog a műszakváltás)
   - ???
Nincs igazam? De tényleg.

Reggel óta egyfolytában nagyon nyugodt volt a társaság a munkahelyen. Legalábbis azt hittem. Fürdettem és reggelit osztottam az elsőn, utána segítettem a kezeléseknél és ebédet osztottam a másodikon. Örültek nekem J.A. és Sz.K. a második emelet nővérei, sokat segítettem nekik, mint asszisztens a műtétnél. Igazság szerint a bácsi nincs jó állapotban, rossz a keringése, erős fájdalmai vannak és sajnálom szegényt. Mély sebei vannak a csípőjén mindkét oldalon, sarkain és a szakrális tájékon. 58 éves, agyvérzése volt és teljesen lebénult. Ha annyi idősen rám is hasonló sors vár, akkor azt kívánom, hogy azt a kort ne éljem meg. Nyűglődés az ágyban, fájdalom, szenvedés, kiszolgáltatottság... Nekem alacsony a vérnyomásom, ezért bízom benne, hogy nem kapok agyvérzést, nem megy gallyra a keringésem idő előtt és a napi rendszeres vitaminbomba mindenféle zöldség és gyümölcs képében nem hagy cserben.

Szeretem a latint. Meg az összes többi idegen nyelvet is. A középsulis érettségi után elsőre bejutottam a bölcsész karra és másodévben felvettem a latint második fő szakomnak. És tutira mentem. Minden marhaságot felvettem, ami latin. Szövegolvasás dögivel, római történelem, irodalom, művészet, vallás és mitológia, egyházi latin és miegymás. Livius tetszett a történeteivel, meg Horatius is a hülyeségeivel. Ami viszont nagyon nem, az a dráma. Ugyanis az egész római dráma egy kaptafára ment, 4 fő karakter köré csoportosítva az eseményeket. Maga a latin nyelv azonban maga a tökéletes összhang. Nincs kavarás, nem variál, mindenre van külön igeidő, külön szabály, külön logika és nem rontod el, mert minden tartozik valahova. Mindig. Mindent ragoz és nincs százezer féle fajta határozószó meg magyarázkodás. És ezzel lezárul a latin nyelv dicshimnusza.

Ma nagyon jó a kedvem. Aludtam délelőtt fél 10-ig. Utána vásárolgattam: nadrágot, felsőt, melltartót szuperakciós áron, gyógyszertankönyvet 10% engedménnyel, mert azt mondtam hogy az orvosira járok. Nahát, nahát. De megérte. Apró füllentés és máris olcsóbb. Megjegyezte a nő a pénztárnál, hogy nagyon csinos a felső amit viselek és sok sikert kívánt a vizsgáimhoz. Hhhe, köszi szépen, ha tudnád már rég nem járok egyetemre és egyébként meg bölcsész voltam. Ami a felsőt illeti, rendkívül elegáns szerintem is meg kényelmes, csipkés, fűzős, tökéletes. Ma vásároltam egy ugyanilyet más színben. A gyógyszertankönyv legújabb kiadás, volt nekem egy régi, de kölcsönadtam és fogalmam sincs kinél van, visszaadni meg nem volt képes. Hétvégén pihenek, de vendégek lesznek nálam, tehát ismét nem tanulmányozom sem a Belgyógyászatot, sem a Farmakológiát. Jövő hónapban szabadságot kérek. Muszáj lesz.

Március 8-a óta hol melózok, hol pihenek. Inkább többet melózok, mint pihenek és minden nap kimerít a végletekig. Rengeteg a meló, mert egyre jobban lebetegszenek. Csomó kezelés, napi 3-szori ágyhúzás. Asszem jövő hónapban kérek pár nap fizetett szabadságot. Nyaralni megyek és jól kipihenem a sok melót.

Zs. nővér okozta a legtöbb konfliktust a szoci otthonban. Nálunk. Mióta áttették az egyik, város másik végében lévő házba, azóta keveset hallunk felőle. Nem felejtettük el őt, mert volt egy csomó ügye. Legújabb információ, amit hallottam róla, hogy 2009. december 11-én volt az első fegyelmije. Akkor én nem voltam ott. Azon a napon nem voltam boldog. Szájseb. ambulancián voltam aznap, Cs.Zs és M. társaságában és beszéltek, beszéltek, a végén magukra hagytam őket és kiderült, hogy aznap nem Cs.Zs. az osztályos orvos. Mondjuk nekünk sem ártana olyan beosztás, amibe előre beírják, melyik osztályon leszünk. Legalább felkészülhetnénk. De nem. Csak a hétvégét írják be, előző pénteken. Az összes többit reggel T.M. a főnővér helyettese variálja az osztályátadásnál. Egyébként meg tuti a rendszerünk. Iszonyatos a bürokrácia, mindent írni kell, akták egymás hegyén hátán, ahelyett, hogy mindent számítógépekben tárolnának és szükség esetén előhívja benne az információt.

Ma ismét az első emeleten kezdtem H.K-val, de a végére már össze-vissza keveredett az egész mindenség. Ugyanis 7 nővér volt beosztva a mai napra. Ebből az egyik kapásból kiállt gazdasági nővér pozícióra. Kedvenc kolléganőnk, D. aki egy kicsit értetlen és lassú, de kezdi összeszedni magát, a harmadikon maradt, mert még új meg figyelni kell rá, tehetetlen vagy nem tudom. Tehát 5-en maradtunk. A második emelet maga a krónikus sebészet komplett műtős felszereléssel, sebkezelés naponta 4 betegen, mindegyiknek legalább 2 vagy 5 decubitus. Nem elég a 2 nővér a másodikra, ma H.K-val felmentünk az elsőről és mindenben próbáltunk segédkezni nekik. Ágyat húztunk, vérnyomást mértünk, megfigyelőlapokat vezettük. Néha lementem az elsőre 10 percre, szétnéztem, de nem volt semmi különös. Fiziko-ra vittem pár beteget a másik házba és egész műszak alatt meg sem álltam, wc-re is csak ebéd előtt jutottam el, amikor már végképp muszáj volt mennem.

Anyum szereti a csokit. Főleg az étcsokit. Minél feketébb, annál jobban. Eddig majdnem minden évben valami cserepes virággal leptem meg anyák napján, de ma 3 féle fajta 70%-os étcsokit kapott, hadd nyammogja a tv előtt: trópusi gyümölcsös, mandarinos és szedres töltelékkel. Nekem nem válik be ez a fajta boldogsághormon, ugyanis allergiám van az összes növényi olajokra, olajos magvakra és a kakaóvajra is. Anyum helyettem is felhappolja a sok csokit.

Tegnap viszont tök jó kedvem volt. Jót ebédeltem-uzsonnáztam unokatesóm L. ballagási lakomáját. Minden volt az asztalon, amit csak el tudtam képzelni. Töltött húsok, fasírt, rántott mindenféle - husi, karfiol, gomba, stb. - , tuti kaják sorra tűntek el a torkomban meg a vadas pöri is. Miután jól belakmároztunk, az egész banda nekiiramodott és megkereste a sulit, annak hátsó tornaudvarában befészkelődött a tömegbe kényelmetlen iskolás székekre. Öregem, ilyeneken ültem én 12 évig (az egyetemen már párnázottak voltak). Volt élőzene (sulizenekar), ének, vers, könyvjutalmak, beszédek és a végén az összes végzős szélnek eresztett piros vagy kék lufit és szálltak a ballonok messze-messze a világ végére. Utána még egy kör L-éknél, csomó kaját küldött velünk haza a nénikém I., végül aztán hazafelé ránk esteledett és majdnem elaludtam a hátsó ülésen, bámultam kifelé a házakat, a búzamezőket, a legelésző nyájakat, az erdőket... Otthon aztán felhívtam Momót, hogy hazaértem, szép álmokat. 

Holnap az első emeleten leszek H.K-val, hátha nem üt be megint valami és lehiggad a mai banda is, de azért nem szólok inkább most már, akármi is lesz.