A héten véget ért a gyakorlati oktatás erre a félévre. Voltunk osztályokon és voltunk műtőkben. Az osztályos tevékenységeinkről nem beszélnék most, mert kb ugyanaz megy nálunk is a szociban.
Tehát a műtőben. Tiliát és egy-két társát bizonyos helyeken beengedték operációkhoz ambuláns és rendes műtőkbe.
Az ito-n azért, mert éppen szolgálatban volt ott kedvenc barátja Alba. Egy ilyen osztályra a beteg általában nem a saját lábán megy, kifelé meg a legtöbb esetben nincs út. Minden beteg egytől egyig be van csövezve, be van katéterezve és össze van szúrkálva. A személyzet tökéletesen le van higgadva, mindenki nagyon ráér, dokik és nővérkék egy csoportban, újságot olvas, játszik a számítógéppel, nyomkodja a telefonját, gitározik a kanapén, bögréslevest kavargat a pultban, eszik, körmöt vág, stb. Szerintem januártól egy ilyen helyen szeretnék melózni. Nincs pörgés, nincs rohanás, a gépek mindent megcsinálnak, naponta egyszer ágyazás és mosdatás az ágyban, nagyon tuti. A műtőben szintén nagyon ráérnek megmutogatni az eszközöket, hogy az altatógép, meg mi mire van és miért úgy és mit csinálnak éppen, stb. Az operáció egyébként sikeres volt és mindenki túlélte.
A szülészeten ambuláns operációk voltak, császármetszéses szülések. Ott nem volt akkora halom zöld ruha a szekrényben és nem is volt annyira kényelmes, mert ott a műtőben meg az egész házban 3000 fok van. Viszont ott annyi vérben fürödhettünk, hogy egy vámpír is megirigyelné. Sajnáltam szegény kismamát, hogy nyaktól lefelé lebénították a gerincbe adott injekcióval, eltakarták előle a terepet és felvágták a hasát, aztán nekifeszültek, rángatták ahogy bírták, majd szét szaggatták szegényt és ömlött a vér a ruhájukra, tisztára mint a vágóhíd, mészárszék. Babát kiszabadították, elvágták a zsinórt és rögtön izomból letuszkoltak a torkába egy jó hosszú csövet, ami egy géppel volt összekötve és azzal kiszippantották a torkából a nem kívánatos nyákos-stb részeket. Közben szegény majd meg fulladt, tekergette a fejét erre-arra és akkor untuk meg és elhagytuk a betegellátó helyiséget.
napi jó 54. nap (2024)
1 napja
2 megjegyzés:
Ööö, azért mielőtt leírod, hogy a betegek nagy része lábbal előre megy ki az ito-ról nézz utána a mortalitási statisztikának. Na igen, ha az orvosok és a nővérek nem foglalkoznak velük, akkor igen. Az ito-k nem azért vannak, hogy ott majd gépen meghaljanak a betegek, hanem, hogy kritikus állapotból stabil állapotba kerüljenek. Ennek megfelelő a ito-ra kerülő betegek állapota és betegsége. Azaz nem vesszük fel a 99 éves, 5 éve fekvő, csurig decubitusos beteget, mert tüdőgyulladása van, de felvesszük az 50 évest, még akkor is, ha csak kezdődik a pancreatitise. (Egyébként bárkit, aki a betegség előtt jó állapotú volt, életkortól függetlenül.) Nálunk is van nap, hogy béke van, de legtöbbször ez nem így működik. Az altatás pedig nagyon klassz, míg minden oké és olyan nyugisnak tűnik, de valószínű nem mondták el, hogy míg intubálta hány terve volt arra, ha nem sikerül (na akkor láttatok volna kapkodást), hogy tudják az egész beavatkozás sebészi menetét (is) és ennek megfelelően lehet, hogy a gép adja be az általam beállított altatógázt, levegőt, oxigént, nitrogénoxidult, de azt én kormányzom, ráadásul úgy, hogy tudom a beteg anamnezisét. A felmerülő szövődményeket jó esetben el tudom látni és a beteget úgy ébresztem (meg úgy is biztosítottam a légutat), hogy ne legyen presszor válasza (majd abból mondjuk stroke-ja vagy infarctusa ott az asztalon), úgy veszem ki a tubust, hogy megfelelő minőségű a légzése, különben meghal, Klasszul csinálták (vagy nagyon rosszul), ha ennyire lazának tűnt.
Hát legyen, egy napozó az ito, na de hogy lehet a megszületést megunni? Az akármilyen (pvn/sc), az egy csodálatos élmény. Ha pedig baj van, akkor az orvoslás azon területe, ahol a legnagyobb a baj és a katasztrófa.
Bocsánat a nem biztosan szimpi kommentért, de ehhez muszáj volt hozzászólnom, mert nagyon nem értek vele egyet (barátság és jóban vagyunk ellenére, ez ettől totál független, ne vedd magadra). Kb. olyan, mint amikor külföldön a magyarokról azt mondják, hogy mind lop, a nyereg alatt puhítja a húst és kézzel eszi a húslevest. Lehet, hogy van a 10 millióból fél millió ilyen, de a többség nem.
Kedves Álomtej!
Tudnivaló, hogy ezen az ito-n olyan betegek vannak, akiket csak a gépek tartanak életben és esélyük sincs a gyógyulásra. Nem feltétlenül idősek. Azért vannak ott, mert intenzív ellátás szükséges. Amikor mi ott voltunk, olyan betegeket láttunk, főleg középkorúakat, akik még nyugodtan élhetnének, de ebben az állapotukban sajnáltuk őket. Albáék mindent megtesznek a betegekért, de van amikor már nem tehetsz semmit.
Amikor egy gyermek megszületik és az első élménye, ahogy izomból letolnak a torkába egy csövet és sír, valószínűleg fájdalmat okoznak neki vele és nem örömében rángatja a fejét, hanem hogy hagyják békén. És az is meglehetősen gáz, hogy az anyát miután felvágják, feszegetik a hasfalát, nem találják a babát és nyakig véres az összes doki meg az összes berendezés. Valószínűnek tartom, hogy normálisan, érzéssel is lehet egy ilyen beavatkozást végezni.
Megjegyzés küldése