Mostanságiban

Mi minden történik velem.

Folytatódik a Foximaxi képzés. Unom az osztályfőnököt a hülyeségeivel:
1. ha nem tudod megírni a zh-t, mert beteg vagy, melóznod kell, temetésen vagy, stb, akkor 1-es és nem javíthatsz
2. ha a zh-ra nem viszel írólapot (mert a sulinak nincs rá pénze, ugyanis az írólap ára megfizethetetlen és az állam nem támogatja), akkor 1-es és nem javíthatsz
3. ha nem írod meg a házit, mert nem érted vagy nincs hol utánanézni, akkor 1-es és nem javíthatsz
4. ha a házit megírod, de elhibázod vagy kevés, akkor 1-es és nem javíthatsz.
Most lehet tippelni, mit oktathat ez a kedves személy. Aki eltalálja, az nyer.

Melózok ezerrel. A szociban tovább harapódzik a demencia, tompulnak és tombolnak az agyak, mint kezeletlen pszichiátriai őserdőben.

Mindenki nekem akar segíteni. Beszélnek, könyveket adnak kölcsön és örökbe, állandóan velem vannak elfoglalva meg a pozitív gondolkodással, hogy az Univerzum meg Isten segít, csak kérned kell, stb meg hogy milyen nagyon boldog leszek és akik engem bántottak és bántanak azok mind kétszeresen meglakolnak szörnyű bűneikért. És már nagyon unom. Velem többet nem szórakozik senki, többet nem vernek át, nem kell nekem senki, egyedül megöregszem inkább és alkalomadtán beköltözöm a szociba. Csak nem tudom, kire hagyhatnám a lakást, hogy jó kezekbe kerüljön. Egyébként meg leszarom az Univerzumot meg az egész Mindenséget és haragszom rá, mert elvette tőlem Momót, az álmaimat, a jövőmet és mindent elvett amit csak el lehetett és adott cserébe fájdalmat, félelmet, betegséget, magányt, gonosz embereket, stb.