Először azt gondoltam, teszek már be képeket. Hogy mi minden történt az utóbbi időben. Képeket a szocis karácsonyfákról, Tilia bohóckodik, Tilia kedvenc mamája, Tilia kedvenc barátainak marhaságai, gázos feliratok a szociban, stb. De meggondoltam, hogy mégsem jó ötlet, mert hátha ellopják a képeket és felteszik valahol valamilyen oldalakra, amivel lejáratják a szocit, akkor Tiliának nem lesz munkahelye. Ezért aztán még átgondolom. Lehet hogy a karácsonyfákat és a mai napi paraszolvenciákat mutatom csak be.
Ezért most nézzük meg inkább, milyen kifejezéseket google-ztak ki az emberek a böngészdében, amivel erre az oldalra eljutottak.
uvula (még mindig toronymagasan a legnépszerűbb)
uvula betegségei (ezek szerint sokaknak beteg az uvulájuk)
uvula szerepe (még mindig nem unják)
tilia momo (hát ezek ketten már kb mint 2 párhuzamos egyenes)
betadine szájfertőtlenítő (még mindig nem világos, hogy a Betadine az sebfertőtlenítésre való és nem feltétlenül a szájat kell vele tisztítani)
diprivan et dolargan (Dr Álomtej; egyébként Diprivan egy baromi erős altató inj vagy inf ami pillanatok alatt bealtatja áldozatát, eszméletvesztést okoz - történt ez a hiedelmek szerint Michael Jackson előadóművész esetében is az orvosa által; Dolargan inj egy kábító fájdalomcsillapító erős acut fájdalmakra; mindkettőt praemedicatio-nál alkalmazzák meg Atropin a harmadik összetevő)
köszvény kezelése házilag (fájdalmas izületi gyulladás, vérben magas a húgysav mert a vese nem működik megfelelően; mindenképpen purinmentes diéta javasolt meg gyógyszer meg csalán)
micimackó orvoshoz megy (Bagoly a doktor, jó mesekönyv, ezen az oldalon nem olvasható és nem is lehet itt megkapni)
micimackó kiállítás (nem én szerveztem; hallottam róla, de asszem Hargitában vagy hol volt és bélyegek voltak)
Egyébként még mindig az Uvula az amit mindenki szeret olvasni. Viszont annál többet nem tudok róla és bővebb információ nem áll rendelkezésre.
Évzáró 2. rész
Reloaded - Évzáró 1. rész
Közkívánatra folytatódik Tilia mindennapjai az egészségügy nagy olvasztótégelyében, ahol általában nővér, néha beteg, néha beteghordó, néha orvos, néha életmentő, néha a takarító személyzet, néha az információs pult.
Az utolsó szó jogán
A Quotidie Cultricis a mai nappal véget ér. A szavazás is lezárult közben, igaz előrehozva. A legtöbb szavazatot a D variáns kapta, ők válaszoltak jól. Tilia élete gallyra ment és nem lehet helyrehozni sehogy. Próbálta, de nem megy. Nem lehet. Ezért aztán nincs is miről írnia a továbbiakban, mert az égvilágon semmi nem történik vele. Az A-t senki sem választotta, tehát értelemszerűen kihagynám. A C is jó ötlet, de ha egyszer ez a munkahelye, minek váltana, hova menne? Akik a B-t jelölték, nagy butaság volt. Agyrém. Képtelenség. Vagy nem olvasták el. Vagy fogalmam sincs. Na mindegy. Egyébként poénból raktam be, gondoltam senkinek nem jut eszébe arra voksolni. Tehát a szerző most megköszöni mindazoknak akik olvasták, kommenteltek és megszerették Tiliát meg ezt a blogot, köszöni az érdeklődést, a figyelmet, a rendszeres olvasást, a részvételt, a segítségnyújtást és mindent, amit kapott tőletek ebben a több mint másfél évben. A blog természetesen nyitva marad, hogy ha valaki esetleg szeretne benne valamit megkeresni vagy újraolvasni, az megtehesse, de az oldal minden valószínűség szerint soha többet nem frissül. Aki szeretne valamit kérdezni vagy írni bármiről, az a sayani.pron@indamail.hu mailcímre megteheti. Még egyszer minden jót és szép napokat kívánok nektek. Sziasztok.
Gyakorlatok a műtőben
A héten véget ért a gyakorlati oktatás erre a félévre. Voltunk osztályokon és voltunk műtőkben. Az osztályos tevékenységeinkről nem beszélnék most, mert kb ugyanaz megy nálunk is a szociban.
Tehát a műtőben. Tiliát és egy-két társát bizonyos helyeken beengedték operációkhoz ambuláns és rendes műtőkbe.
Az ito-n azért, mert éppen szolgálatban volt ott kedvenc barátja Alba. Egy ilyen osztályra a beteg általában nem a saját lábán megy, kifelé meg a legtöbb esetben nincs út. Minden beteg egytől egyig be van csövezve, be van katéterezve és össze van szúrkálva. A személyzet tökéletesen le van higgadva, mindenki nagyon ráér, dokik és nővérkék egy csoportban, újságot olvas, játszik a számítógéppel, nyomkodja a telefonját, gitározik a kanapén, bögréslevest kavargat a pultban, eszik, körmöt vág, stb. Szerintem januártól egy ilyen helyen szeretnék melózni. Nincs pörgés, nincs rohanás, a gépek mindent megcsinálnak, naponta egyszer ágyazás és mosdatás az ágyban, nagyon tuti. A műtőben szintén nagyon ráérnek megmutogatni az eszközöket, hogy az altatógép, meg mi mire van és miért úgy és mit csinálnak éppen, stb. Az operáció egyébként sikeres volt és mindenki túlélte.
A szülészeten ambuláns operációk voltak, császármetszéses szülések. Ott nem volt akkora halom zöld ruha a szekrényben és nem is volt annyira kényelmes, mert ott a műtőben meg az egész házban 3000 fok van. Viszont ott annyi vérben fürödhettünk, hogy egy vámpír is megirigyelné. Sajnáltam szegény kismamát, hogy nyaktól lefelé lebénították a gerincbe adott injekcióval, eltakarták előle a terepet és felvágták a hasát, aztán nekifeszültek, rángatták ahogy bírták, majd szét szaggatták szegényt és ömlött a vér a ruhájukra, tisztára mint a vágóhíd, mészárszék. Babát kiszabadították, elvágták a zsinórt és rögtön izomból letuszkoltak a torkába egy jó hosszú csövet, ami egy géppel volt összekötve és azzal kiszippantották a torkából a nem kívánatos nyákos-stb részeket. Közben szegény majd meg fulladt, tekergette a fejét erre-arra és akkor untuk meg és elhagytuk a betegellátó helyiséget.