Tilia éppen a Vakok Intézetében gyakorlatozik ezekben a napokban. 120 férőhely van, az ott lakók 3 csoportra oszthatók: 10 vak, a fennmaradó rész fogyatékosok és pszichiátriai betegek. Olyan betegek kerülnek be az otthonba, akiknek orvosi papírjuk van arról, hogy látáskárosultak (pl. cukorbetegek, szemüvegesek vagy öregek). Hasonlít a szocira, csak sokkal modernebb a felszereltség, bőven kapnak enni a betegek napi 5 étkezés alkalmával. Van hangosbemondó, ahol minden délelőtt fél 10-kor bejelentik a másnapi menüt és nyugtató zenék hallhatók az egész házban este 8-ig (takarodóig). Tilia a folyosón találkozott egy 34 éves ottlakó lánnyal, aki 11 éves szinten lemaradt és megmutatta a szobáját. A szoba mint egy 11 évesé: rajzok és poszterek a falakon, vidám színek, játékállatok, társasjátékok, playstation, íróasztal, ifjúsági regények és tankönyvek, levelek és fényképek a barátoktól. Ági a neve, egy 80 éves mamival osztja meg a szobát és megállapítják, hogy az ő életük egy pótnagymama-pótunoka viszony. Mindkettőjüknek van rendes családjuk, rokonaik, akik rendszeresen látogatják és kiviszik őket, de nehéz a mozgásuk, önellátók, de társaságra és ápolásra szorulnak, ezért laknak az otthonban.
